2011. november 15., 09:332011. november 15., 09:33
Holott a román balliberális pártok, illetve a sajtó jelentős része ennél enyhébb elhajlást is kíméletlenül számon szokott kérni az államfőn. Băsescu nemrég azt vetette a bírák szemére, hogy valósággal „ontják” a kedvező ítéleteket ama közalkalmazottak számára, akik pert indítottak az állam ellen bérüknek a kormány által tavaly foganatosított 25 százalékos csökkentése miatt.
Az államfő elfogadhatatlannak nevezte, hogy az igazságszolgáltatás a bérhátralék kifizetésére kötelezi az államot, ráadásul anélkül, hogy megnevezné: honnan különítse el az ehhez szükséges forrásokat. Mármost az elnöki dörgedelem egyértelműen durva beavatkozásnak számít az igazságszolgáltatás menetébe, megkérdőjelezve az államhatalmi ág alkotmány szavatolta függetlenségét. Hiszen egy bíró még gazdasági válság idején sem mérlegelheti, hogy a költségvetésből futja-e a felperes közszolgák által visszaperelt bérkülönbözet kifizetésére, az ítélethozatal előtt mindössze az lebeghet a szeme előtt, mennyire megalapozott, jogszerű a követelés.
Elvégre egy halálos kimenetelű közúti balesetet okozó gépkocsivezető esetében sem a vétkes pénztárcája alapján állapítják meg az áldozatok hozzátartozóinak járó anyagi kártérítés mértékét. Băsescunak a demokrácia egyik alapelvét, a bírói függetlenséget megkérdőjelező kirohanása azért is rendkívül súlyos, mert a rendszerváltás óta volt még rá precedens, és akkor is az egész ország itta meg a levét. Ion Iliescu exállamfő 1994-ben – talán nem véletlenül éppen Szatmárnémetiben – ugyancsak virulens támadást intézett a román igazságszolgáltatás ellen, kijelentve: a bíráknak el kell utasítaniuk az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását célzó igényeket, mivel a restitucio in integrum elvének gyakorlatba ültetése „súlyos szociális problémákat gerjesztene”.
Iliescu befolyásolási praktikájának akkor az lett a hozadéka, hogy az ellenzéki parasztpárt megpróbálta felfüggeszteni tisztségéből (Coposuék kezdeményezését az alkotmánybíróság elutasította), az elkobzott javaikért perelő polgárok pedig évekkel később Strasbourgban szerezték vissza jussukat – kamatostul. Lehet találgatni, hogy a jelenlegi államfő ukáza nyomán melyik forgatókönyv válik be.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.