Az általános panaszkodási divat legújabb terméke a közösségi oldalakon a vasárnap este megkezdett siránkozás, hogy másnap ismét hétfő, érkezik az apokaliptikus sorscsapás: dolgozni kell menni.
2014. február 25., 21:182014. február 25., 21:18
Természetesen az univerzális egyensúlyelv értelmében ennek megfelelője is van: a csütörtök esti műsorszám, miszerint másnap péntek, és végre kezdődhet a láblógatási és hasvakarászati bajnokság. Hurrá, hurrá, hála, hála! Tudom én azt jól, hogy mindenki azon rinyálhat, amin akar, ilyen szempontból mindenképp szabad országban élünk, nem kell odafigyelni, lereagálni – s én sem tenném, ha nem majdnem zömmel pályájuk legelején baktató, huszon-harmincévesek gépelnék be a világ üzenőfalára az ő nagy-nagy szerencsétlenségüket. Azt, hogy van munkájuk.
Nem várom el, hogy minden pillanatban örvendezzenek nagy dolgozhatnékjukban, utóvégre azon sem ujjongunk percenként, hogy nyugodtan lélegezhetünk. De azért nem ezt és nem így. Nem ilyen majmolásból posztolt álságokkal. Különösen nem mostanság, amikor egyre több ember kerül az utcára, szűnnek meg munkahelyek, csökkennek a jövedelmek, vagy legalábbis a pénz vásárlóereje kezd halmazállapotot váltani, szilárdabból illékonnyá válni. Mintha a levegő fogyna el hirtelen. Nem akarok számokkal, kitömött adatokkal példálózni, nézzünk körül saját környezetünkben.
A munkahelyteremtés állandó kampány és kampányon kívüli beszédtéma, látható eredmények nélkül. Nemrég hallottam egy viccnek is rossz ötletet, miszerint köteleznék a lakótársulásokat, hogy portásokat és takarítónőket alkalmazzanak, a lakók jóindulatára bízott összegecskéből „működő\" közköltségkezelőket főállású adminisztrátorokká léptessék elő és ezzel – a hír után közölt számra már nem tudtam a röhögéstől figyelni – országszerte elég szépszámú új munkahely keletkezne.
Aztán többet nem beszéltek róla, mert a lakók úgysem fizetnék az éjjeliőröket és lépcsősikálókat, inkább felváltva maguk éberkednének és takarítanának. Akár vasárnap délután, amíg a gyerek kint játszik, netán hétfőn hajnalban, mielőtt az, akinek van, elindulna a munkahelyére. A vállalkozó kedvű nyugdíjasok is beszállnának az össznépi buliba, mondjuk pénteken és szombaton portáskodva, elég idejük marad hét közben sakkozni, malmozni a parkban, a merészebbeknek szerencsét próbálniuk az itt a piros, hol a pirossal, amíg a fiatalok az itt a munka, hol a munka virtuális játékkal töltenék ki szabad idejüket.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!