2009. október 22., 11:122009. október 22., 11:12
Akkor eszem, amikor éhes vagyok, nem pedig akkor, amikor épp időm van rá, mondjuk éppen útközben valahonnan valahová. A következő kellemes program időpontja nem jövő hétvége, már ha akkor nem kell dolgoznom, de még csak nem is holnap: most!
Ez a jelenidejűség egy pillanat alatt szertefoszlik, amint kénytelen vagyok visszatérni a rendes kerékvágásba.
Főképp akkor, ha a kikapcsolódás egyórás repülőútnyira innen történt. Tudván, hogy édesszülém aggódik, leszállás után azonnal felhívom telefonon, hogy közöljem: sem terroristaakció, sem egyéb veszély nem fenyegetett a repülőgépen. Édesszülém pedig vajon mit felel? Talán csak nem azt, hogy isten hozott itthon, édes gyermekem? Vagy éppen azt: Ej, be jó is, hogy hazajöttél? Egyik sem talált.
Édesszülém úgy döntött, inkább segítséget nyújt nekem ahhoz, hogy mihamarabb újra megtanuljam nézni az órámat, figyelemmel követni a híreket, és nehogy még néhány órát abban a boldog állapotban leledzhessek, amikor a tenger lágyan partnak csapódó hullámait figyelve szándékosan eszembe idéztem: vajon mi történik most épp a nagyváradi városháza fényes dísztermében, elképzeltem, hogy épp most mond le a polgármester, illetve szabadfogású birkózásban méretkeznek meg egymással a képviselők, és a gondolatot, egy lelket melengető „a legkevésbé sem érdekel” kövesse valahonnan mélyről, s arcomat egy mosoly, szívemet pedig egy homokon feloldódó hullám simogatásához hasonlóan töltse el az édes apátia minden gyakorlati dolog iránt.
Kedves anyám, megérkeztünk! – mondá a gyermek. Képzeld, feloszlott a kormány! – mondá anyám. Huss! – mondá egy épp felszálló gép a hátam mögött hagyott reptéren, amely ezúttal másokat vitt nyaralni. Valahová egészen máshová. Engem már nem. Engem itt hagyott a feloszlott kormánnyal és a többivel.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok