2011. június 09., 09:562011. június 09., 09:56
A minap jót nevettem azon, amikor az egyik ismerősöm – vezető beosztású egyébként az illető – elmesélte, hogy mint egy félénk nyuszi állított be a gépkocsi-vezetői jogosítványok cseréjével foglalkozó hivatalba, mégis úgy rivallt rá a hivatalnok kora reggel az első munkaórában, mintha éppenséggel a délutáni sziesztáját zavarta volna meg. Aztán azt is elmesélte, hogy egy másik, sokkal kifinomultabb érzékkel rendelkező irodista hogyan „facsart ki” tőle 15 lejt az internetről csak bizonyos szerződéses viszonyban lévő szolgáltató személyek számára elérhető űrlap kitöltéséért, ami természetesen történhetett kézzel is, nemcsak számítógéppel, különleges, közönséges halandó számára elérhetetlen programmal.
Szóval ezen szórakoztam ismerősöm számlájára a minap, ám azt akkor még nem is sejtettem, hogy rögtön másnap hasonló módon megjárom én is. Pedig nem keveredtem semmi különleges és bonyolult ügyintézésbe, mindössze a telefonszámlámat akartam egyenlíteni a „narancsszínű” telefontársaság helyi ügyfélszolgálatánál, ahol korábban operatív, gyors kiszolgálásban volt részem. Most viszont a kedves régi ügyintézőket újakra cserélték, ott volt valami főnökféle is, aki szúrós tekintettel vett szemügyre, amint az ajtón beléptem, mert megzavartam, ugyanis épp nagy hangon valami számítógépes program használatát magyarázta a fiatal ügynöknek.
Mondtam: ha nem zavarok, fizetnék. A pénz nyilván kellett, ezért utasította a fiatalt, hogy vegye el közben a bérleti díjamat. Ám, úgy látszik, „mély benyomást” tettem a számítógépre is, mert az „megbokrosodott”, és semmiképp nem akarta kinyomtatni a névre szóló nyugtát. Erre aztán megbokrosodott az ifjú, de meg a nagyhangú is, gyötörték a gépet mindenféleképpen, miközben én vártam, és egyre idegesebb lettem, mert már késtem el egy rendezvényről. Közben a nagy hangú nagyhangon telefonált tanácsot kérni, aztán tovább pöcköltek a géppel, engem teljesen levegőnek tekintve. Ekkor dobtam be az ismerősömtől tanult „nyuszialapállást”, és szerényen megkérdeztem, mennyi időbe telik a nyugta kiállítása. No, meg is kaptam a magamét, a nagyhangú rezignáltan közölte velem: „ez itt román rendszer, várni kell”. Vártam hát, közben el is késtem a rendezvényről, aztán úgy bő félóra múltával kezemben a nyugtával „boldogan” távozhattam. Ám azóta is azon töprengek: miért nézik hülyének az ügyfelet egyes irodisták?!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!