VEZÉRCIKK – Nem alakult jól a szlovákiai parlamenti választás végeredménye a felvidéki magyarság szempontjából, és akkor még enyhén fogalmaztunk.
2016. március 07., 20:232016. március 07., 20:23
A Magyar Közösség Pártja (MKP) zsinórban harmadszorra marad ki a pozsonyi parlamentből, az alakulat egykori elnöke, Bugár Béla vezette Most–Híd magyar–szlovák vegyes párt pedig benn maradt ugyan a törvényhozásban, támogatottsága azonban megcsappant. A megosztottság tehát tovább csökkentette az urnáktól egyre nagyobb számban távolmaradó félmilliós felvidéki magyarság politikai érdekképviseletét, amely a jövőben csakis a két alakulat együttműködése révén erősödhet meg – ahogy az történt például a két évvel ezelőtti szlovákiai önkormányzati választáson.
Azonban nemcsak a felvidéki magyarok számára szolgált tanulságként a mostani megmérettetés, eredményéből – az év végi romániai parlamenti választásra tekintettel – az erdélyi magyar politikai alakulatok is levonhatnák a következtetést. Különösen érvényes ez az RMDSZ-re, amelynek elnöke az MKP múlt heti kampányzáró rendezvényén az összefogásban látta a magyar képviseletnek a pozsonyi parlamentbe való visszajuttatása titkát.
Márpedig ha az RMDSZ nem akar eljutni oda, hogy 2020-ban visszakapaszkodnia kelljen a bukaresti törvényhozásba, akkor itthon sokkal többet kell tennie azért az összefogásért, amelyet a mások figyelmébe ajánlott. Könnyen az MKP sorsára juthat ugyanis a szövetség, ha abban a hitben ringatja magát, hogy a Magyar Polgári Párt „felszalámizásával” letudta a magyar–magyar együttműködést, és mindent megtett parlamenti képviselete biztosításáért.
A júniusi önkormányzati választásra való készülődést illetően Marosvásárhely és Kolozsvár példája bizonyítja, menynyire merev álláspontot képvisel az RMDSZ az EMNP-vel szemben, holott a néppárt ezekben a városokban még arra is hajlandó volt, hogy a tulipános listán indítsa tanácsosjelöltjeit. És ennek ráadásul nem is igen kérte meg az árát, a kincses város esetében például a befutónak csak erős optimizmussal tekinthető ötödik helyet igényelte magának. Jó lenne tehát tanulni a felvidékiek hibájából, amely jól mutatja: nagyon nehéz visszaszerezni az egyszer már elveszített parlamenti képviseletet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!