Vasárnap este Kolozsvár fõterén úgy tűnt, a több tízezres nézõseregnek nem hiányzott egy modern, szájbarágós mai jelképekkel teletűzdelt István, a király: a közönség nagyon szerette Szörényi Levente és Bródy János kultikus rockoperáját aktuálpolitikai vonatkozásainak erõltetése nélkül is.
2013. augusztus 26., 22:132013. augusztus 26., 22:13
A Te kit választanál? című nyitódal nem a szavazathajhász kampányokat, politikusaink nyájas ígérgetéseit, egymás ellen intézett támadásait és hatalmi harcait juttatta eszünkbe, hanem életünknek azt a felejthetetlen idõszakát, amikor lassacskán felismertük, megtanultuk, milyen erõteljes hatással lehet ránk, de egy teljes közösségre is a zene, a magyar rock, s ennek egyik csúcspontja, az István, a király.
Vasárnap este Kolozsvár fõterén Feke Pálnak elhittük, hogy õ is ugyanúgy István, mint Varga Miklós azokon a lemezeken, magnókazettákon és televíziós felvételeken, amelyeket oly sokat hallgattunk, néztünk. Bár jól tudtuk, hogy végül Koppány húzza a rövidebbet, a trónkövetelõ jeleneteinél ugyanúgy drukkoltunk neki, mint régen – mindig azzal a szereplõvel azonosultunk, amelyik éppen soron következett, hiszen a történelmi testvérharc minden fõbb mozzanatát hihetetlenül lebilincselõen ültették át a dalok világába.
Ennek pedig semmi köze mai pártvezéreinkhez és politikai csatározásaikhoz – nem hinném, hogy éneklés közben valaki arra gondolt volna éppen, hogy például minek keménykedik az egyik párt, vagy miért puhány a másik. Az viszont talán mindenkin átfutott, hogy milyen sokan vagyunk, és milyen jó, hogy vannak még dolgok a világban, amelyek össze tudnak hozni minket, és vannak még olyan helyek Erdélyben a Székelyföldön kívül is, ahol mindez megtörténhet.
És a Kolozsvári Magyar Napok remélhetõleg nemcsak nekünk mutatta meg ismét, hogy így is lehet, hanem azoknak a félrenevelt tudatlanoknak is, akik eddig Magyarországra vagy Ázsiába ûztek volna minket. Büszkén állíthatjuk, hogy ma már nem ez a közhangulat a kincses városban, ezt az áldásos állapotot pedig csakis úgy lehet fenntartani, ha minden adódó alkalommal megmutatjuk, mennyien, illetve milyenek is vagyunk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Érvényesült a papírforma, meghozta gyümölcsét a román baloldal és a szélsőjobb összeborulása: a vártnál is nagyobb arányban támogatta a parlament az Ilie Bolojan vezette kabinet menesztését.
Ízlelgessük egy kicsit: egy magát szociáldemokratának nevező párt jóvoltából Romániában olyan helyzet állt elő, hogy már nem is csupán hipotetikus, megfoghatatlan, távoli rémképként szerepel a napirenden egy szélsőjobboldali párt kormányra kerülése.
A Szociáldemokrata Párt válságkezelési receptje jelenleg a következő: ha ég a ház, víz vagy poroltó helyett a repülőüzemanyag-válságra is fittyet hányva az utolsó kerozinkészleteket kell ráönteni.
A vasárnapi választási eredmények ismeretében fölösleges vitatni, hogy Magyarország demokratikus ország.
Fene tudja, hogy – politikai értelemben – utoljára mikor tátongott ekkora szakadék az anyaországiak és a határon túliak között.
Két nappal az országgyűlési választást követően is folyik a találgatás, vajon mi vezetett a Fidesz-KDNP több mint másfél évtizede tartó hatalmának megdöntéséhez, a Tisza Párt elsöprő győzelméhez.
Talán nem túlzás kijelenteni: a rendszerváltoztatás óta a legintenzívebb és legdurvább választási kampányidőszak ér véget a vasárnapi országgyűlési választásokkal.
Jó egy hónapja zajlik már az Egyesült Államok és Izrael által Irán ellen indított háború, ami Donald Trump amerikai elnök legutóbbi bejelentése alapján még olyan két-három hétig tarthat.
Sokat, egyre többet foglalkozik a média és a közvélemény a családon belüli erőszakkal, no meg a távoltartás lehetőségével és gyakorlatával. Elítélendő, kerülendő, megelőzendő, büntetendő.
Miközben Magyarországon az elmúlt választási ciklusok legkiélezettebb és -feszültebb politikai kampánya zajlik, Erdélyben – és több magyarlakta vidéken a Kárpát-medencében – már megkezdődött a szavazási folyamat.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!