2011. június 08., 09:372011. június 08., 09:37
Amikor én voltam a piruló ara, a ruhakölcsönzőben egy kétes kinézetű kék harisnyakötőt is rám imádkoztak, nehogy balszerencse sújtsa a megkötendő frigyet – persze később diszkréten levettem, ezt azóta sem tudja senki, ja, és egyelőre nem váltam el. Sok boldogságot persze nem illik kívánni, hiszen félő, hogy pont az ellenkezője igazolódik be, így a kéz- és lábtörés a használatos. Annak a menyasszonynak, aki a múlt szombaton mondta ki az igent alulírott jelenlétében, valószínűleg sokan kívánhattak hasonlót, mert ő maga gyönyörű és sugárzó volt, én viszont túl közel állhattam, mert – igaz, némileg finomítva – a szerencsehozó átok bizony rám szállt.
Persze az is lehet, hogy csak a cipőm sarka kopott igen szerencsétlenül, ferdén, vagy a járdát öntötték kicsit hullámosra, vagy csak a napszemüvegem volt túl sötét, tény, hogy a templomba menet akkorát hasaltam a cementen, amekkora vagyok. Kölyökkorom óta nem volt ilyen méretű plezúr a térdemen, arról pedig inkább nem is beszélek, hogy nézett ki a selyemharisnyám az esés után. Ahogy hölgyhöz illik persze, első dolgom nem is a seb tanulmányozása volt, hanem az új harisnya és a lehető legesztétikusabb sebtapasz lelőhelyét érintő legrövidebb útvonal átgondolása a templomig. Egy ivókútnál azért megmostam a sebet, és nem is lepődtem meg különösebben, amikor egy igen éles elmével megáldott úriember érdeklődőn megkérdezte, elestem-e. Miután a boltban kiálltam a sort a hétvégi bevásárlást intézőkkel, megszereztem a harisnyát, a mosdóban kicseréltem, és negyedóra késéssel megérkeztem a templomba, szerencsére még nem mondta ki a boldogítót az ifjú pár.
Mire a polgárira értünk (igen, ebben a sorrendben volt, bár szokatlan), már a közeli éjjel-nappali patikában vett és a néni jóindulatának köszönhetően a harisnya alá bevarázsolt sebtapasz is a térdemen díszelgett, valamelyest javítva az összképet. Amikor már azt hittem, olyan tehetsége senki másnak nem lehet, hogy esküvő előtt öt perccel szerezzen plezúrt, a polgári szertartást vezető úriember sietett megnyugtatni: másnapra egy olyan párt várnak összeesketésre, amelynek hölgytagja két nappal azelőtt függönycsere közben esett le a székről és törte el mindkét lábát. Ennyit hát a kéz- és lábtörésről. Reméljük, sem ő nem babonás, sem az én barátnőm, akinek egyébként máig sem mondtam el, mivel „ünnepeltem” az esküvőjét, nehogy mégis az legyen véletlenül.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!