2009. szeptember 16., 11:262009. szeptember 16., 11:26
E képzeletbeli szekrényhez hasonló szerepe lehetett volna a közalkalmazottak egységes bérezését szabályozó törvénynek, melyért tegnap vállalt felelősséget a parlament előtt a Boc-kormány. Mert hát – ki ne tudná – eluralkodott a rendetlenség a közalkalmazotti szférában. Elburjánzottak a kiváltságok; megannyi befolyásos csoportnak sikerült kijárnia, hogy pótlékokkal toldják meg a számára járó bért.
Rendre azok szorultak háttérbe, akik lobbija gyengének bizonyult, vagy akik túlságosan sokan voltak, a nekik szánt juttatás pedig túlságosan megterhelte volna az államkasszát. A zsaroló potenciál is alakította a bértáblát. Azoknak állt a zászló az elmúlt két évtizedben, akik munkabeszüntetése nagyobb kárt okozott a gazdaságnak.
Ideje volt hát a rendteremtésnek. Az egységes bértábla ugyanis azt biztosíthatja, hogy nincsenek már kiváltságosok. Az állami bevételek növekedése a teljes közszférában béremelkedést hoz, ha viszont nehéz idők járnak az országra, annak terheit egyformán viselik valamennyien, akik bére a befizetett adóból származik.
Hogy mégsem általános a megelégedettség a közszférában, azt a parlament előtti tegnapi tüntetés is jelezte. Szinte nincs olyan társadalmi csoport, amelyik örvendene az egységes bérrendszernek. Ennek pedig az az oka, hogy a kormány rossz időben tért a jó útra. Olyankor próbálkozik a rendteremtéssel, amikor válság szorongatja a gazdaságot, amikor a gazdaság zsugorodása, a pénzek elapadása írja a szabályt.
Ez okozza, hogy az egységes bérrendszert a többség afféle turpiságként értelmezi, melynek végső célja, hogy mindenki kevesebbet kapjon. Romániában 2000 és 2009 között töretlen, az elmúlt években pedig nagyarányú volt a gazdasági növekedés. Az egységes bértábla azért van most kudarcra ítélve, mert nem ebben az időszakban vezették be.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok