JEGYZET – Fortyog a törvényhozási láp, gőzölnek a fejek, mozognak a szájak, nagy dolgok vannak készülőben: törvény fogja ezentúl előírni boldog-boldogtalannak, hogy szó- és betűhasználatban meddig lehet, meddig szabad elmenniük.
2016. február 23., 20:122016. február 23., 20:12
Aki nem ismeri a hazai közéletet, az megdöbbenve kapja fel a fejét és kérdezgeti, miről is van szó. Amerikában is akadhatnak még olyan tudatlanok, akikkel megesett a fenti csudálkozás és szólhattak a megfelelő helyen, mivel a Nagytestvér hivatalosan megingatta mutatóujját a hazaiak irányába. Ejnye meg bejnye volt a feddés lényege, micsoda dolog a szájkosárviselés illemtanáról törvényt összeütni, holott náluk is hiába próbálkoznak arra méltatlan egyedek.
Alig érkezett meg ez a magasztos üzenet, egyik elnökjelöltségre pályázó versenyzőjük állítólag olyan keresetlen szavakat intézett hallgatóihoz, hogy a legveretesebb matrózkocsmákban és a külvárosok sokszínű bugyraiban otthonosan forgolódók is megirigyelhetnék. Kénytelen vagyok ismét a feltételes módot használni, mivel nem hallottam az inkriminált beszédet, de ennek a szózatnak a nyomán a tengerentúli mocsár is talán felpöfögött. Mondom, ezt nem tudom, azt viszont olyan valakitől hallottam, aki otthonosan mozog a nagyhatalom hadereje tájékán, hogy aki abban az országban valamiféle közméltóságra ácsingózik, annak komoly illemórákat kell venni-e. Mivel nem lehet akármilyen szókinccsel kiállni az istenadta nép elé.
Hát nem, az biztos. A mi felkentjeink viszont, akik mind a legmagasabb akadémiai szférákból ereszkednek alá a pórnéphez, életkorukat is meghaladó tanulmányi éveik ellenére nem ismerik az eufemizmus fogalmát. Pedig nagyon egyszerű: finomítást, körülírást jelent. A legkézenfekvőbb példa: ha egy szerettünk meghal, akkor semmiképpen sem cifra trágárságok közepette tudatjuk az ismerősökkel, hanem legtöbbször azt mondjuk: elment. Megéri gyakorolni.
De aki törvényt akar, az törvényt kap. Már menetközben javítgattak rajta sokat, előírva, mit lehet és mit nem szemébe vágni valakinek, hová, hányszor és mi módon küldhető egyik vagy másik, mi engedhető meg szóban és mi írásban, mi az illem kezdőknek, mi a haladóknak. Még az elején tartanak a törvényalkotásnak, ők sem tudják pontosan, mit akarnak. Kíváncsian várom, mi is lesz a vége!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!