JEGYZET – Nagyon érdekes, ám számomra teljesen idegen világ a nemzetközi értéktőzsdék világa, eszem ágában sincs belekontárkodni az alkuszok adásvételeibe.
2014. május 20., 20:072014. május 20., 20:07
Kíváncsi vagyok viszont, mi történik az időjárási jelenségek értékeinek jegyzésével, irányítja-e valaki az árfolyamokat, vagy megy minden a saját feje után. Millió embertársammal együtt ugyanis abban a hiedelemben szocializálódtam, hogy a májusi eső aranyat ér, amihez társult még egy sajátosan nekünk szóló meskete is.
Ennek értelmében egyik legpatinásabb nevű főnemesünk, akinek birtokai egy kisebb ország területénél is nagyobbak voltak, megkérdezte a májusi záport tétlenül szemlélő intézőjétől, miért nem tesz valamit a károk megelőzéséért. Az intéző legyintett és szokásától eltérően fitymálóan visszakérdezett: miféle károk, gróf úr, többet ér ez a májusi eső az egész birtoknál.
Hát ezt az esetet sürgősen elfelejthetjük, mert mára óriásit zuhant a májusi eső aranyának az értéke. Nevezhetjük akár csúfos bukásnak is – tény, hogy Közép-Európától mifelénk haladva ismételten víz alatt áll majdnem minden. Pillanatnyilag Szerbiát mossák a hullámok, és alkudozni, lobbizni ezúttal nem lehet: a kontinens vizeinek rendíthetetlen nagyasszonya, a Duna, befogad minden feléje igyekvő folyót, és viszi magával őket a tenger felé. Hogy közben mi lesz, azt nem lehet tudni, legföljebb csak felkészülni lehet – ha kell, a legrosszabbra is.
Nálunk a legrosszabb az indolencia, a folytonos csodavárás: hátha velünk nem esik meg ilyesmi, hátha elapad az ár, míg ideér, hátha megjönnek a katonák és megerősítik a gátakat. Esetleg rendelnek egy-két vízelátkozó misét, ahogy az öntözőberendezések sikeres szétlopása után csinálták a szárazságban, csak akkor vizet varázsoltattak (volna) az összeverbuvált papi csapattal. Ennyire futja, meg aztán a sápítozásra.
Rémálomszerű az a nyolc év előtti kép, amikor egy moldvai faluban térdig álltak a kocsmában a vízben, és a sörösüvegeket lóbálva kiabáltak, miért nem jönnek már a katonák. Most ráadásul – ki tudja, miért – elfelejtettek segítséget nyújtani a szerbeknek, a több felől jött kritika hallatán csak azt bizonygatták, hogy majd támogatják az EU-csatlakozásukat.
A kárfelmérés egyelőre még odébb van, vonuljon le az ár, aztán vehetjük számba, maradt-e valami. Biztosak csak abban lehetünk, hogy oda a májusi eső aranya, baj már az egek vize, nem áldás. A régi értékeket őrző ládafia meg közben teljesen kiürült.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!