Hosszú, forró nyár

Nálunk viszont egyrészt a meteorológusok ígérgetnek pokoli melegeket, másrészt pedig az emberek tűrőképessége érte el a társadalmi forráspont határát.

Amióta a decemberi választások után az otthonmaradóknak „köszönhetően” a szocdemek kerültek hatalomra, valójában nem történt semmi érdemleges. Holott lassan már fél éve regnálnak, de a folytonos szájalás, kiabálás, összeborulás és szétválás cirkuszain kívül makacsul egy helyben toporog minden.

A legbosszantóbb, hogy teljesen agyalágyultaknak nézik az embereket, képtelenek befejezni a kampányígérgetések kavalkádját, most is ugyanaz megy, csak nem a közeljövőre – a  választások megnyerése utánra – ígérgetnek, hanem a távolabbi időkre. Újabban már 2020–21–22 a terminus, amikor aztán majd valójában a tej- és mézlatyakban fogunk caplatni legalább térdig. Szóval csak addig kell kibírni.

Közben viszont a kapzsiságukat sem képesek visszafogni, arcátlanul emelik a keveseknek a jövedelmét, a sokaság pedig hallgasson, és örüljön, ha ízlik az ebéd. De a jelek szerint egyre kevésbé ízlik, tüntetés tüntetést ér, mindenekelőtt az össze-vissza beszédek, a konkrétumok hiánya és a már említett igazságtalan kivételezések miatt.

Egy-egy illetékesnek mondott miniszter akarva vagy akaratlanul elszólja magát, mondván, hogy pénz nincs, a beígért emelések csak holdbéli álmok. Próbálkoznak a nagyon régi módszerrel, az oszd meg és uralkodj elvvel, de mintha az emberek már ezen is kezdenének – végre, valahára! – átlátni. Az ide-oda tologatott határidők, az egyik szakmai kategória kiemelése a másik kárára, már nem bír olyan mozgósító erővel, mint néhány évvel ezelőtt. Túl sok volt az eltelt huszonhét esztendő csalódása, a hazugságözön, a reménytelen várakozás.

Az is világos lett, az EU-tól sincs mit várni, egy-egy „értékes” utasításon, irányszabáson kívül. A jogállamiság is megmarad a szólamok szintjén, egyre nyilvánvalóbb lesz, hogy minden nagyobb állam a maga érdekében ügyködik, a kisebbeket úgy veszik, mint az ölebeket: a nagyok közt hiába is hallatnák hangjukat. Egyszóval hosszú, forró nyár lesz, pedig még be sem állt a néhány éve már olyan természetesnek vett hőség. Nem lesz könnyű, de lehet várakozni az őszre. Reménykedni. Hátha megjön az eszük, s a kinti hűvös mellé osztanak majd egy kis lelki meleget is végre!