2009. március 05., 10:512009. március 05., 10:51
Mások reszketve szorongatják a szerszámot, és a kapásjelző mellett a halőr felbukkanását is éberen figyelik. Elméletileg ez egy pihentető sport, és az ideggyógyász ezt írja fel a stresszes irodakukacoknak, ám a horgászatra születni kell, erőszakkal senki nem bírható rá.
Egyik ismerősöm, amint elszabadul a munkából, felpakolja botarzenálját és kiül a partra. Szabályosan csak két bottal lehet horgászni, és mindegyiken egyetlen csali függhet. Ő tízet visz magával, egyszerre hatot használ, és azokon legalább két, esetenként három horog is van. Esélyt sem hagy a védtelen halaknak. Több mint harminc éve van a pályán, de az engedélyt még fényképről sem ismeri. Néha találkozik ellenőrrel, de mindig megoldja a helyzetet. Jól tudja, melyikkel hogyan kell bánni. Egyiket lekenyerezi egy nagyobbacska hallal vagy fél liter házi pálinkával. Máskor a botokat a víz alá dugja, esetleg a sásba rejti, ő pedig a közeli kukoricásban lapul meg, vagy elkezd falatozni, és ártatlan kirándulónak tetteti magát. Tavasszal nehezebb dolga van, mert ilyenkor még kevés a magas növény, ám erre is van jól bevált módszere. Leginkább vadvizekre jár, mert a telepített tavak nagy része magántulajdon, és ott nem ismernek tréfát, mindenkinek ki kell fizetnie a napidíjat. Ő oda nem megy, mert nincs ilyesmire pénze, különben is fölöslegesnek tartja, hiszen amíg megterem a hal a szabadban is, miért fizetne érte. A mezei árkokon, kanálisokon és pocsolyákon egyébként a különböző horgásztársaságok osztoznak. Előfordul, hogy két szomszédos gödröt más-más egyesület felügyel, így mindkettőtől külön engedély kellene, hogy a sporthorgász bennük áztathassa a kukacát. Emberünk nem olyan, ő nem fizet. Ha jön valaki, és kéri az engedélyt, lehívja magához a víz mellé, mondván, míg felkecmereg a magas partra, elszalaszthat egy komoly kapást. A naiv ellenőr lebukdácsol megnézni az okmányt, és a következő pillanatban már lubickol is, mert emberünk besegíti a vízbe. Az ellenőr, a hal és az engedély is elúszik. Vigyázni kell tehát a horgászokkal, nem olyan nyugodtak ők, mint ahogyan azt a városi legendák tartják róluk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok