VEZÉRCIKK – Az RMDSZ tavaly decemberi ellenzékbe vonulása nagy vonalakban egybeesett a szövetség vezetősége által meghirdetett újratervezés politikájának erőteljes kommunikációjával.
2015. június 14., 19:292015. június 14., 19:29
A Kelemen Hunor fémjelezte új irányvonal aztán az áprilisi tisztújító kongresszuson kapott élesebb kontúrt, és tömören úgy foglalható össze: az alakulat tiszta beszédre, világos döntésekre törekszik bukaresti és erdélyi politizálása során egyaránt.
Hónapokkal ezelott úgy tűnt, hogy a kormányzati részvétel terhétől való „megszabadulás” kimondottan segítheti ennek a stratégiának a gyakorlatba ültetését, hiszen ellenzéki pozícióban a szövetség jobban koncentrálhat a társadalom- és közösségszervezésre, a szavazóival – vagyis az erdélyi magyar közösséggel – folytatott párbeszédre. Ehhez képest az elmúlt időszak tapasztalata arról árulkodik, hogy az RMDSZ de facto még mindig kormányon van, csak ezt szégyelli nyíltan bevallani.
A pénteki parlamenti bizalmi szavazást megelőzően a törvényhozásban két alkalommal is napirendre került ellenzéki egyszerű bizalmatlansági indítvány, amelynek nem a kormánybuktatás volt a célja – hiszen ezzel a módszerrel nem is lehetséges –, hanem felhívni a figyelmet bizonyos ágazatokban tapasztalt problémákra.
Nos, az egészségügyi és mezőgazdasági kérdésekben előterjesztett indítvány vitájakor az RMDSZ vezérszónokai úgy kardoskodtak az ellenzéki álláspont elutasítása mellett, mintha csak a Ponta-kabinet tagjai volnának. Ugyanez volt az érzésünk a bizalmatlansági indítvány vitáján is, amelyen a szövetség szószólója a kormány tevékenységének hiányosságait sorjázva azt kifogásolta, hogy ezek miért nem szerepelnek a dokumentumban.
Aztán persze az RMDSZ számos honatyája „lelkiismerete szerint” a kormánybuktatás ellen szavazott. Holott nem ártana felismerni, hogy ez a politikai kettős beszéd, a kint is vagyok, bent is vagyok szereppel való játszadozás nagy mértékben hitelteleníti az újratervezés stratégiáját. És elsősorban persze nem is a kommunikáció szorul javításra, hiszen homályos, téves döntéseket képtelenség kimagyarázni. Az RMDSZ-nek mindenek elott a politikai szándékait kell egyértelművé tennie ahhoz, hogy a beszéde is tiszta, érthető legyen.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!