2010. július 22., 10:432010. július 22., 10:43
Mint az agárversenyeken a műnyulat a kutya előtt, úgy lebegtették annak idején előttünk is. Állítólag azt kellett (volna ) építenünk, s talán ha nem lazsáljuk el a nagy héruppot, fel is épül. Bár kétlem. Az a gyanúm, hogy amikor megszületett ez a plusz-mínusz végtelenbe kitolt jövő ötlete, már akkor is ugyanaz a gondolat munkált a kiötlője fejében, mint az öregasszonyéban. Vagyis hogy mindig volt valahogy, majd csak lesz most is, fő, hogy a mát megússzuk, aztán majd meglátjuk.
A legnagyobb baj az, hogy a jelenleg regnáló korifeusok ebben a jövővel kecsegtetésben szocializálódtak. Magyarán: ezt szokták meg. Látták, hogy ha nem is mindenki hitte el, sokan beletörődtek az ahogy lesz, úgy lesz gondolatába. Csak rosszabb ne legyen – mondták, mások szerint – árnyaltabban?! – rosszabb úgysem lehet. De, lehet rosszabb, az ilyen irányú találékonyság majdnem végtelen. Bár engedélyeztek most maguknak másfél hónapnyi szusszanást, elvégre egész évben hordozták az országlás jármát, kell egy kis pihenés. Sikerült az IMF-et kicselezniük a bejelentett intézkedésekkel, az aktuális pénzek állítólag meg is érkeztek, úgyhogy jöhet a lébecolás. Szeptemberig. Csak történik addig valami. Önnön megnyugtatásukra bedobták a szörnyszülött minimáladó megszüntetésének határidejeként az október 1-et is, sürgősen hozzátéve, hogy lehet abból november 1. is!
Az emberek vagy megszokják a magas árakat, vagy pöffen egy nagyobbat a puliszka (robbanni nem fog, különösen nyáron nem, elvégre emberek vagyunk, akinek nagyon fő a feje a gondoktól, megmártózhat itt-ott-amott és lehűlhet). Addig meg ki lehet még gondolni valami haladékot, a mesebeli öregasszonyhoz hasonlóan. Mondjuk sürgősségi kormányrendelettel kimondatni, hogy augusztus 31-én álljon meg az idő. Amíg kivizsgálják és eldöntik hogy ez jogos-e vagy jogtalan, alkotmányos-e avagy sem, hajaj, mennyi idő eltelik és mi minden bekövetkezhet! A lényeg az, hogy az ajtófélfán ott álljon jól olvashatóan: HOLNAP! A többi már csak rutin dolga. Végül ugye, hogy eljött a negyvenöt éven át lobogtatott „napfényes jövő” is?! Hát persze! Ha nem is éppen úgy, ahogy ígérték. Vagy tévednék és majd csak holnap érkezik?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok