JEGYZET – Hányan kérdezhették Petőfi előtt már, hogy hol a boldogság, a válasz mégis az ő nevéhez fűződik: „Barátságos meleg szobában.”
2015. október 04., 22:452015. október 04., 22:45
Igen, Petőfi tudott ilyen kézenfekvő, egyszerű válaszokat adni sok mindenre anélkül, hogy ítéletszerűen kötelezővé tette volna másoknak az általa adott választ. Sokan még ma is hallgatnak a szavára, sokan viszont nem, mert talán minden eddigi kornál több most a mindent tudni vélő okoskodó, akit gőgjében a technika is segít: ha véletlenül neki nem ugrik be az esedékes tuti, akkor azonnal kihalássza a világháló rengetegéből. És már mondja is.
Újabban elég gyakori a frászbukon az a vélemény, hogy az ő gyermekkoruk volt az igazán boldog, ezek a szerencsétlen netfüggő fiatalok még csak nem is konyítják, mit jelent boldognak lenni. Az igen, az volt az igazi: lakáskulccsal a nyakukban egész délután kint csámborogni, és csak a szülők délutáni műszakjának lejárta előtt pár perccel szaladni fel a tömbházlakásba, és kapni elő valami könyvet-füzetet, hogy a hazaérkező szülő köszönés helyett az iskolát kezdje szidni, amiért csemetéjüknek még este is tanulnia kell. Gyorsan el is tették a leckéket, nehogy már…
Ez lett volna az igazi boldogság?! Soknak igen. De miért általánosítanak? Aztán a mesék, a rajzfilmek – azok voltak az igaziak. Miért? Mert aki ezt állítja, az akkor volt gyerek. Csak visszatekintve boldog minden gyerekkor, gondoljon csak bele a sok ítéletmondó, mennyire izgult egy-egy hazugság, pofon, matekdolga miatt, mennyire félt a kisebb-nagyobb hazugságok kiderülésétől, attól, hogy a kislány vagy kisfiú, akinek épp bevallotta a szerelmet, másnap másra mosolyog majd. És micsoda boldogtalanság volt, ha például ezt elképzelte.
Nem akarok önmagamat meghazudtolva „bölcs” tanácsokat osztogatni, csak azt szeretném, ha nem kiáltaná ki senki a mai gyerekeket szerencsétlen boldogtalanoknak csak azért, mert nem kint kószálnak nyakukban a lakáskulccsal, eredendően nem is a boldogságra vágyva, hanem arra, hogy ne legyenek otthon egyedül. Persze, a szülőnek ellenőriznie kell, mit nézeget, kivel barátkozik a gyerek, de ne mindig a saját „boldog gyermekkorával” példálózzék, mert ilyenkor szokott beütni a baj, és sajnos, ha történik valami, azon utólag már a legbarátságosabb szoba sem segít.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!