2011. október 07., 11:402011. október 07., 11:40
Fáradtan, gondterhelten, mégis szívélyesen kell érkezni, hogy érezze az ország, a nemzet, a kultúra megváltásának terhe roggyasztja vállunkat, a sajtóban való szereplést, a nyilatkozást kínkeserves kötelességnek érezzük, de a közért ezt is megtesszük, vele meg különben is kivételt teszünk, mert csinos, sármos, jófej. Amíg terelgetjük befele, fád hangon soroljuk, hogy éppen milyen fontos tevékenységet szakítottunk félbe, valójában késő estig szusszanásnyi időnk sem lenne, örüljön a nyomorú, hogy nem öt, csak két órát várt. Kérdezzük meg, mit akar, hogy képzeli, milyen formában, mennyit írna. Ha válaszol, azonnal szakítsuk félbe, hívjuk be a titkárnőt, és kérdezzük meg, kér-e kávét. Ha kér, szóljunk a titkárnőnek, hogy a következő fél órában be ne lépjen még egyszer. Majd nyomatékosan magyarázzuk el, mi kellene megjelenjen rólunk, milyen formában és terjedelemben. Ha tiltakozik, ellentmondást nem tűrve mondjuk el, mennyire nem engedhetjük meg magunknak, hogy akárki bármit összefirkáljon rólunk, idézzük fel, hogy a rivális lapban mennyire profi módon kezelik ezt a kérdést. Szögezzük le, hogy megjelenés előtt feltétlenül el kell olvasnunk az anyagot.
A kérdéseit soha, semmilyen körülmények között ne vegyük figyelembe, csak azt mondjuk, amit akarunk. Ne foglalkozzunk vele, ha visszakérdez, szájbarágósan ismételjük el, amit korábban mondtunk, nem árt, ha enyhén ingerülten tesszük. A mondat közepén határozottan álljunk fel, és köszönjünk el, most már tényleg mennünk kell, különben menthetetlen károkat szenved az ország, a nemzet, a kultúra. Kössük a lelkére még egyszer, hogy át kell néznünk az anyagot. Említsük meg, hogy jól ismerjük a főnökét. Ha elküldi az anyagot, soha ne olvassuk el azonnal. Ha telefonál, mondjuk azt, hogy tíz perc. Egy óra múlva mondjuk azt, hogy még tíz perc. Közben küldjük el az írását közleményként a rivális lapnak. Egy óra múlva ne vegyük fel a telefont. További egy óra múlva szóljunk a titkárnőnek, telefonáljon, hogy az anyag közléséhez nem járulhatunk hozzá. A véleményünk a gyermeknevelésről tényleg nem tartozik a nyilvánosságra. Következőkor kérdezzen az országról, a nemzetről, a kultúráról. Meg hogy jobb helyeken fizetnek a nyilatkozatokért...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok