2012. április 06., 10:362012. április 06., 10:36
A Kárpát-medencében olyan mértékben nő meg a mák iránti igény, hogy komoly veszélybe sodorja a világ ópiumellátását, úgyhogy mindez csak egyet jelenthet: itt a húsvét. Ilyenkor jelentős veszélyek leselkednek a férfiemberre, hiszen a hagyományos udvariassági látogatások, amelyek a locsolás ősi magyar hagyományának a tovább élését szolgálják, könnyen az ambulancián érhetnek véget a locsolkodás közben felelőtlenül elfogyasztott finomságok következtében.
Húsvét hétfőjén ezért igyekezzünk betartani néhány alapvető szabályt. Reggel lehetőleg ne kezdjük azonnal egy kupica röviditallal a napot, mondván, hogy meg kell edzeni a gyomrot a várható megpróbáltatások előtt. Ha azonban mégis ezt tennénk, akkor ugyanezzel az indokkal semmiképp se küldjünk utána két deci bort és egy üveg sört a reggeli után. Ha mégis megtettük, akkor a lehető legóvatosabban lássunk hozzá a locsolkodás fárasztó, de annál nemesebb műveletéhez. A hölgyrokonság megöntözése decens, korrekt kiállást igényel, elvégre senki sem szeretné, ha a család következő húsvétig arról beszélne, milyen botrányosan viselkedett a locsolkodáskor.
A nem a rokonsághoz tartozó hölgyismerősök késő délután kezdődő locsolásakor már komolyabb veszélyekre is érdemes figyelni. Igyekezzünk méltóságunkat a körülményekhez képest megőrizni. Próbáljuk tudatosítani magunkban, hogy csupán az elfogyasztott unicum-bor-sör kombóknak köszönhetően véljük magunkat Frank Sinatra reinkarnációjának, és csak mi tartjuk jó ötletnek, ha táncdalslágerek gajdolásával próbálunk bevágódni a ház aszszonyánál. Ugyanilyen rossz ötlet, ha ezek után még szerelmet is vallunk neki, sokkal rosszabb ötlet, ha ezt a párja előtt tesszük.
Hazafelé aztán legalább az utcát jegyezzük meg, ahol úgy döntöttünk, húsvét alkalmából az az igazi, ha az egyik gazdasági udvarból hazaviszünk egy nyulat. Másnap sokkal könnyebb lesz visszavinni. Nők esetében a húsvét túlélése egyszerű: lehetőleg az otthonuktól minél távolabb töltsék az ünnepet. Ha ez nem lehetséges, akkor vigasztalja őket a tudat, hogy ez a nagyszerű ünnep évente csak egyszer fordul elő.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.