2011. november 18., 11:572011. november 18., 11:57
A külhoni állampolgárok országos listára szavazhatnak a beterjesztendő, minap megszellőztetett javaslat szerint – ami mindenekelőtt azt jelenti, hogy kinyilváníthatják, melyiket preferálják a belmagyar pártok közül. Nem kis vívmány, elismerés érte. Ha pedig határon túli jelölt is felkerül a listára, akkor eggyel több oka lesz annak, hogy az az erdélyi, dél- vagy felvidéki magyar szavazópolgár ezt vagy azt a listát részesítse előnyben.
A kérdés persze az, miként és kik kerülhetnek fel ama listára. A szemen szedettek közé ugyebár. A magyar párt vezérkara dönti el nyilván, kit szeretne jelöltjei közt látni, s hogy a határon túliak közül kit tart saját emberének, illetve eléggé reprezentatívnak ahhoz, hogy az a maga közegében minél több voksot vonzzon magához. Nem csoda, hogy két hazai pártvezető azt nyilatkozta, elégedett e megoldással. Akik ugyanis tudják már, hogy őket valaki igenis ki fogja a képviselet nemes feladatára jelölni, azok megnyugodtak: a javasolt módszer szinte biztos helyet és mandátumot szavatol számukra a magyar Országházban.
A tervezet mai formájában tehát azoknak felel meg, akiknek már van „hídfőállásuk” Budapesten, van kipróbált szövetségesük, akikre évek óta támaszkodnak szükség esetén. Aki viszont híjával van a biztos pártfogónak, vagy nem szeretné teljesen rábízni magát annak kénye-kedvére, annak bizony főhet a feje, mert könnyen kimaradhat a játékból, s könnyen megeshet nemcsak az, hogy labdába sem rúghat, de talán még a partvonalról sem kiabálhatja majd be, ami a szívét nyomja, mert még a kispadra is másokat ültetnek.
Ki és milyen mechanizmus garantálja azt, hogy a határon túli magyar szavazók hiteles képviselői hallathassák majd hangjukat a magyar Országházban? Ki, milyen paragrafus és hogyan kezeskedik majd afelől, hogy saját óhajunkra ismerjünk majd abban, amit nemzetépítés szándékával nevünkben kezdeményeznek? A kibontakozó vitának erre is válaszolnia kell.
B. Kovács András
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok