Hiszterománia Schengen kapuját döngeti

Hiszen olyan szintet értek el az osztrák cégek és érdekeltségek elleni bojkottfelhívások, illetve az Ausztriával és az osztrákokkal szembeni lejárató, becsületsértő kijelentések, hogy az lassan már össznépi pszichózissá válással fenyeget.

Ami legfeljebb egy dologra jó: hogy tovább erősítse a bővítéstől még mindig ódzkodó nyugati országokban és polgáraikban az ellenszenvet. Arra azonban, hogy álláspontja megváltoztatására sarkallja Ausztriát, tökéletesen alkalmatlan. Éppen ezért jött jól, hogy Klaus Iohannis államfő – még ha közel egy hét késéssel is – kiállt, és mindenkit higgadtságra intve jelezte: a román állam részéről kizárólag diplomáciai eszközök várhatók Ausztria megpuhítása érdekében, az állami és intézményes szintű bojkott nem jöhet szóba.

Bár nem vagyunk túlságosan nagy véleménnyel Klaus Iohannis államfőről, ebben a témában bizony igaza van. Azt már ezeken a hasábokon is leírtuk, milyen hatással lenne az ország gazdaságára, ha most hirtelen beteljesülne az osztrák cégek eltakarodását követelők óhaja: több tízezer ember válna munkanélkülivé, az állam jelentős adóbevételektől esne el, a bankok, illetve a kőolaj- és földgázcég eltűnése pedig tovább mélyítené a gazdasági válságot.

Viszont Románia ettől még nem válna a schengeni övezet tagjává. És ha Ausztrián múlik, akkor még jó ideig kellene a küszöbön ácsingóznia.

Persze azt is megírtuk, hogy Ausztria részéről valóban nem volt korrekt a vétó, hiszen belpolitikai okokból, egy tartományi választás miatt csapta be az ajtót Románia és Bulgária orra előtt. Igaz, legalább határozottan felhívta az EU illetékeseinek figyelmét a tarthatatlan migrációs helyzetre. Ám annak ellenére, hogy Bécs valóban sáros az ügyben, Bukarest részéről mindenképpen a megfontoltság lenne a legjobb fegyver.

A gond csupán az, hogy Romániában valamiért egyre inkább kampányhangulat kezd eluralkodni. Ez pedig óhatatlanul maga után vonta azt is, hogy a schengeni csatlakozás ügye is kampánytémává vált. Bár hivatalosan csak 2024-ben lesznek választások, a Szociáldemokrata Párt (PSD) egyre inkább úgy viselkedik, mintha nem a kormány vezető ereje lenne, hanem olyan ellenzéki alakulat, amelynek a legfőbb feladata a más pártból való államfő, miniszterelnök és kormánytagok támadása.

Mintha nem arra készülne, hogy a koalíciós megállapodás értelmében jövőre békésen átvegye a kormányfői tisztséget, hanem előre hozott választásokra hangolna, úgy állt bele a párt elnöke, Marcel Ciolacu a nacionalista retorikába – még mindig képes a december elsejével kapcsolatos kényelmetlen igazságok kimondásán rugózva az RMDSZ bocsánatkérését követelni –, és pártjával együtt a schengeni vétó ügyében is radikális álláspontot foglalt el. Hiszen miközben ő viszonzásként azzal fenyeget, hogy Bukarest megvétózhatja az EBESZ-elnökség osztrák átvételét, párttársa, Sorin Grindeanu közlekedési miniszter már azzal büszkélkedett, hogy a tárcának alárendelt intézmények felmondják számláikat az egyik osztrák tulajdonú banknál.

Nem mintha Iohannis egykori alakulatán, a Nemzeti Liberális Párton (PNL) belül nem létezne ugyanez a vonulat. Persze a hisztérikus magyarellenesség propagálásáért EP-képviselői hellyel jutalmazott egykori tévéstől, Rareş Bogdantól nem is várunk egyebet, mint ahogy Emil Boc kolozsvári polgármestertől sem, aki az osztrák bankok elleni bojkott hirdetése mellett annyira volt képes, hogy megállapítsa: Ausztria megcsúfolta Avram Iancu szellemét.

Előfordulhat persze, hogy mindez csupán azt szolgálja, hogy az újabb schengeni fiaskó miatti jogos felháborodást kihasználva az ügyet egyfajta szelepként használják, amely levezetheti, illetve Bécs felé csatornázhatja be a bukaresti kormány gazdasági és politikai ballépései miatti elégedetlenséget.

Ám ha túlságosan elvetik a sulykot, azzal önmaguk alatt is vágják a fát. Hiába ugyanis a jogos düh a semmiből, hajuknál fogva előhúzott érvek alapján született osztrák vétó miatt, egy, a schengeni övezet kapuját bunkósbottal döngető, agyatlanul vagdalkozó mélybalkáni Hiszterománia lényegesen kisebb esélyekkel pályázik a helyzet orvoslására, vagyis a mihamarabbi csatlakozásra, mint egy, a méltatlan bánásmód áldozatával szembeni rokonszenvet taktikusan kihasználó, európai, higgadt, de határozott hangnemben megszólaló Románia.