2010. augusztus 13., 11:582010. augusztus 13., 11:58
Erre aztán olyan felbolydulás keletkezett, mintha abba a bizonyos darázsfészekbe nem belenyúltam volna, hanem egyenesen belevágtam volna egy működő ventillátorba. Beindult az internetes gyűlöletkommandó, az ideológia által elvakított kommentelők pedig azóta is folyamatosan és lelkesen igazolják mindazt, amit leírtam.
A lánglelkű, Jobbik-fanatikus netlovagok briliáns debattőri képességeiket olyan, megdönthetetlen érvekkel bizonyították, mint hogy csahos kutyának és bértollnoknak neveztek, ami valóban a megsemmisítő erejű, kristálytiszta logika jele, el kell ismerni. A legjobban mégis a „szolgalelkű álliberális” epitheton ornans piszkálja a csőrömet, mert mindig is szerettem volna megtudni, hogy ebben a szubkultúrában mi számít valódi, százszázalékosan autentikus liberálisnak, ami jobb, mint a hagyományos liberálisok. És mi az álliberális? Talán Kínában gyártották?
Én magamat speciel nemzeti (vagy ha tetszik, konzervatív) liberálisként határoznám meg, akinek fontosak a nemzeti és a hagyományos erkölcsi értékek, viszont ezek mellett a szabadság is. Tehát távol tartom magam az olyan embertelen, totalitárius eszméktől, mint a kommunizmus és szocializmus, valamint annak édestestvére, ikerideológiája, a nemzetiszocializmus, amelyet a tisztelt jobbikosok méltóztatnak példaképnek tekinteni, illetve magatartásukban és retorikájukban megidézni. Sokan megpengették azt is, hogy vajon ki fogta a tollamat, amikor az ominózus vezércikket írtam. Na akkor tessék, de a teljesség igénye nélkül, mert zsúfolt a telefonom híváslistája.
Szóval rendszerint az RMDSZ, az EMNT, az MPP, a román kormány, a magyar kormány, a kommunisták, az álliberálisok, a cionisták, a Bilderberg-csoport, a New York–Tel-Aviv-tengely, a szabadkőművesek, valamint az al-Kaida szoktak diktálni, mert saját véleményem természetesen sosincs. Most például épp azt diktálja valaki, hogy a zsidózás akkor is civilizált emberhez méltatlan, büdös lábú mucsai bunkóság, ha németül történik.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.