Henry útja

Henry érezte, mennie kell, ezért fogta magát, és felült az első gépre, amely Johannesburg felé vette az irányt, ahonnan magánrepülőgépével Párizsba juthat, s közben nagy magányában nyugalomra lelhet.
A franciák üdvöskéje szándékosan nem a business classra váltott jegyet, nehogy összetalálkozzon valakivel, például Rama Yade-dal, Franciaország sportügyekért felelős államtitkárával. A politikusnő persze a legdrágább repülőjegyet vásárolta meg magának.

Rama Yade szervezete ugyanis már nem bírta a nélkülözést, hiszen két héten keresztül a nagyvárosok külvárosi negyedeiben vergődött, hogy bebizonyítsa, igaza volt, amikor a francia válogatott luxusigényeit kritizálta, hiszen valóban át lehet vészelni az úgyis rövidre sikeredő vb-t néhány dollárból. A kritikái megfogalmazása előtt egy georgetowni ötcsillagos hotelben egy kisebb vagyont elverő államtitkár most újra költséges szenvedélyeinek élhetett, néhány perc alatt felélve a gépmadárban elraktározott kaviár- és pezsgőkészletet.

Henry eközben a fapados részlegen szorongott. Mivel az utazófülke tele volt francia drukkerekkel, kénytelen volt egy zulu harcosnak álcáznia magát, arcát pedig az ölében tartott zsák takarta el, amelyből egy-egy zökkenéskor rendre kiesett egy színes vuvuzela. Henry közben moccanni sem mert, pedig már nagyon sürgős volt.

A gép végül sikeresen földet ért. Henry nagy nehezen kikeveredett a tömegből, és azonnal magánrepülőgépe felé vette útját. Szerencséje volt, hamar célba ért, és felcsörtetett a készenlétben álló lépcsőkön. Csakhogy amikor már szinte fellélegezhetett, egyszerre minden elsötétült, s amikor tisztulni látszott a kép, csak egy levágott kart látott, amelyet mohón rágcsál két ír egy szigetországi sörözőben.
Végül arra ébredt, hogy karját két biztonsági őr rángatja, akik éppen bocsánatért esedeznek, amiért leütötték – azzal mentegetőztek, hogy azt hitték, egy méteres műanyag fegyverekkel felszerelt zulu harcos el akarja téríteni a repülőgépet. Közben már földet értek Párizsban, és mielőtt Henry teljesen magához tért volna, már egy fekete autó bőrülésén találta magát, amely egyenesen Nicolas Sarkozy francia elnökhöz fuvarozta.

Henry-nak ekkor minden eszébe jutott – éppen ő kérte, hogy személyesen számoljon be az államfőnek a dél-afrikai csúfos leszereplés okairól. Ekkor azonban már tényleg nagyon sürgős volt. Az államelnöki palotához érve remek testcselekkel faképnél hagyta a biztonságiakat, és kifinomult taktikai érzékére fittyet hányva, az épületben fel-alá rohangászva keresni kezdte az illemhelyet. És egyszer csak célba ért, de pechére zárva találta. Nem volt más lehetősége: aranykorát idézve berúgta az ajtót, és a szintén elnöki meghallgatásra jelentkezett, ám a lejárt szavatosságú dél-afrikai kaviártól kikészült Ramon Yade ölébe eresztette mindazt, ami már oly régóta nyomasztotta.