2012. január 04., 09:362012. január 04., 09:36
Felkaptam a fejem, és „lázasan” kombinálgatni kezdtem, mivel a 90-es évek eleji visszaigénylési kampányban személyesen kellett azzal szembesülnünk, hogy eltűnt az eredeti telekkönyvi lap. Aztán némi közbenjárással csak felbukkant, de sok olyan esetről hallottunk, ahol végképp nyoma veszett, az eredeti tulajdonos pedig bottal üthette a tulajdona nyomát.
A nyáron bedobott hír elcsitult, a telekkönyvéhséget csillapítani lehetett valami egyébbel – most viszont, az év végi számadások idején, gyorsan tető alá hozták: lenyeletett a kataszter, mondván, hogy... Tulajdonképpen nem is mondtak semmit, illetve talán annyit, hogy így gazdaságosabb, nem kell annyi embert fölöslegesen (??!!) fizetni. A legismertebb, a gazdasági elemző műsorokban legtöbbet szereplő szakemberek is hamar napirendre tértek fölötte.
Én pedig nem csodálkoztam ezen a szokatlan nyugodtságon – mivel az említett elemzők zöme (vagy épp mindannyian? – nem tudom) a Kárpátokon túlról származik – ahol a telekkönyvezés fogalma gyakorlatilag ismeretlen. Erdélyi „csökevény”, a monarchiából maradt „átkos örökség”. Az ingatlanok – ház, kert, kaszáló, erdő – pontosan körülírt, jól meghatározott helyrajza. Amikor először hallottam, hogy bizonyos ókirályságbeli ingatlanoknak milyen tulajdonmeghatározásai szerepelnek a papírokon, azt hittem, rossz viccet mondanak.
Hát ezeket a papírokat nem csoda, hogy hiába lobogtatják az eredeti tulajdonosok leszármazottai negyvenvalahány év után. Mert hol is van az a valamikori utcai kút, amitől két lépésre állt a régi családi ház?! Vagy a sarki kiskocsma, aminek az udvarában... a fűszeres, akinek a boltjával szemben, netán a két sudár akác, ami mögött... Az akácost akkor vágták ki, amikor az első tömbházakat húzták fel, a fűszeres boltját és a kocsmát államosították, majd ledózerolták, a kút meg... ki visz vizet manapság városon utcai kútból?! Hát ezért kellett az inkriminált bekebelezés: mint a mesebeli óriás, aki már lenyelt minden közelben lévő lenyelhetőt és messzebbre kell néznie.
S ha az ott látható házak, földek, kertek és egyebek bekapása útjában ott áll az a ki tudja milyen „találmányú” telekkönyv, akkor elsőre azt kell jó gyorsan legyűrni. Ilyen egyszerűen fejthető meg a hatalommal élők logikája. Különösen, ha látványosan vissza is élnek a hatalmukkal.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok