2011. május 26., 09:152011. május 26., 09:15
A startpisztoly korai eldördülésének oka elsősorban az, hogy jövőre minden eddiginél keményebb „testvérharc” ígérkezik az önkormányzati megmérettetésen, amelyen immár három párt fog versenyezni a magyar választók kegyeiért. Idetartozik az is, hogy a legfiatalabb magyar szervezet megalapítása fölött bábáskodó Tőkés László május elején éppen a Krónikában dobta föl a labdát, és javasolt együttműködési formulát az MPP és az RMDSZ számára: közös jelöltlistákat előválasztások útján. A megszólítottak elutasították a kezdeményezést, a későbbiekben azonban nem térhetnek ki előle. Szinte biztos ugyanis, hogy jövőre egyfordulós rendszerben választunk polgármestert, ami a 30 százalék fölötti arányban magyarok lakta településeken páratlan esélyt teremt a közösség számára.
Itt van mindjárt Marosvásárhely esete, amelyet 2000 óta próbál „visszaszerezni” a magyarság, és ahol már most intenzív egyeztetések folynak a magyar alakulatok között egy közös polgármesterjelölt-állítás tárgyában. Kétséges azonban a hárompárti paktum: az RMDSZ saját jelöltjét szeretné közösként „bedobni”, az MPP és az EMNT pedig egy Bölöni László típusú függetlent szorgalmaz, de mindenképpen magyart. Holott erős kételyek merülnek fel a legendás sportember hazatérési szándéka, közigazgatási rátermettsége kapcsán. Ilyen körülmények között nagy hiba lenne a nemzetiségi kizárólagosság, és nem ártana megfontolni annak a független polgármesterjelöltnek a támogatását, aki két évtizede folyamatosan kiáll a marosvásárhelyi, erdélyi magyarok jogaiért, még annak árán is, hogy nemzettársai sokszor árulónak kiáltották ki emiatt. Ezzel a támogatással a Maros-parti város magyarsága meghálálhatná az emberjogi harcosnak, hogy – a magyarok követeléseit támogató román értelmiségiek között elsőként – már 1990 januárjában kiállt a Bolyai-gimnázium önálló magyar iskolaként való visszaállítása mellett. Elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen, etnikuma pedig nem lehet akadály: szebben és helyesebben beszél magyarul, mint sok más erdélyi magyar politikus. Segítünk: Smaranda Enachénak hívják.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!