2009. szeptember 15., 11:102009. szeptember 15., 11:10
Hallotta, már többen megjárták, hogy telefon helyett krumplit kaptak, az utólagos reklamáció pedig pislogás a széllel szemben. Megrendelte, sőt még egyik ismerősének is rendelt valamit a magáén kívül. Egy csomagban eljön, megoszlik a szállítási díj. Több mint egy hónap eltelt, gondolta, már semmi esélye a csomagjának, mikor egy őszi estén kopogtat egy futár a szomszéd kapun. Elnézte a házszámot – próbált védekezni. Valószínűleg a települést is elnézhette, ha egy hónapig kajtatta a megrendelőt.
Emberünk nagyon megörült, végre használhatja a kívánt árucikkeket. Át is vette, aláírta, mint minden rendes kliens, aztán útilaput kötött a hordár talpára. Földöntúli kíváncsisággal esett a doboznak. Bár tette volna hamarabb, mikor még a postagalamb is ott volt, mert kiderült, a kifizetett dolgoknak csupán fele volt a karton között. Mondanom sem kell, hogy az olcsóbbik fele. Amit barátunk a barátjának rendelt, annak bizony csak a használati utasítása leledzett a pakk aljára szorulva.
Különös, addig nem tapasztalt homály telepedett hirtelen az átvert megrendelő agyára. Felkapta a telefont, és már bele is ordított. A beszélő másik felén a futár hallgatta, majd pókerarcú hangon csak annyit mondott, nem kell izgulni, már mással is megesett. Hidegzuhany. Erre az őszinte vigasztalásra aztán végképp nem számított a pórul járt polgár. A szemtelen Hermész szerint neki, aki a pénzt zsebre tette, nincs miért magyarázni, ő nincs benne a dologban.
Majd fel kell hívni a központot fényes nappal, és nekik lehet panaszkodni. Aztán jó éjt kívánt, de nem gondolta komolyan, hogy jól is alszik majd az, akit az imént, hivatalosan rabolt ki. A legérdekesebb az ügyben, hogy nem lehet írni a panaszkönyvbe, de ha lehetne is, a bejegyzést csak az olvasná el, aki írta.
A barátom így kidobta az ablakon egyheti keresetét, ismerősétől pedig nem kérhet pénzt egy használati utasításért cserébe. Vajon mennyit kell fizetni egy olyan használati utasításért, amelyik elmagyarázza, hogyan kerülhetjük el a hasonló kiszolgáltatott helyzeteket? Persze, ha azt is csomagban küldik, jobb postafordultával visszaküldeni a feladónak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok