2011. július 08., 09:542011. július 08., 09:54
Az értesülések szerint Traian Băsescu korábbi bejelentésével összhangban – miszerint ha a koalíciós partner, azaz az RMDSZ nem fogadja el az ő és a PDL által támogatott javaslatot, hogy a jelenlegi fejlesztési régiók alakuljanak át óriásmegyékké, úgy, hogy azért Hargita és Kovászna megmaradhat, akkor a kormánynak alárendelt megyei intézményeket alakítják át regionális hatóságokká – a kormány éppen azt vizsgálja, hogyan működne a rendszer, ha ezentúl csupán a fejlesztési régiók központjának kijelölt nyolc városban lennének a különböző hatóságok központjai. Mindez pedig azt jelenti, hogy tulajdonképpen mindegy is, hogy hivatalosan is összevonják a jelenlegi megyéket, vagy sem, hiszen az intézményrendszer már amúgy is a megamegyés szisztéma szerint működik majd, vagyis például Nagyváradnak Kolozsvárról, Csíkszeredának meg Gyulafehérvárról mondják meg a „tutit” – merthogy Bukarest ezt így akarja.
Ettől függetlenül a hagyományos megyehatárok még megmaradhatnak, de a megyék szuverenitásának egy része odalenne. Hiszen igaz ugyan, hogy az eddigi igazgatóságok alárendelt fiókkirendeltségként megmaradnának, de a nagyobb horderejű döntések minden bizonnyal a „régióközpontokban” születnének meg. Az ezen gyakorlattal szembeni ellenérzés nem jelenti azt, hogy a jelenlegi megyéket önmagukban a közigazgatás megváltoztathatatlan csúcstermékeinek tekintenénk, a régiók kialakítását pedig eleve ördögtől való dolognak. Csakhogy a régiók, illetve a regionális alapú közintézmények akkor működnek hatékonyan, ha nem felülről szervezik meg őket. Ha a történelmi, kulturális, nép- és földrajzi hagyományok mentén alakulnak ki, nem pedig politikai hátsó szándékok által is vezérelt központi technokraták tervezőasztalán. A mostani, hátsó ajtón becsempészni kívánt átalakítás viszont amolyan igazi jozefinista, felülről erőszakolt tervezet, amely nem kevésbé veszélyes, viszont alattomosabb, mint a konkrét határátrajzolás. Ezért ugyanúgy résen kell lenni, és továbbra sem szabad engedni, hogy a reformot azok megkérdezése nélkül ültessék gyakorlatba, akiket a leginkább érint.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!