VEZÉRCIKK – Joe Biden amerikai alelnök bukaresti nyilatkozatai mintapéldái voltak a diplomatikus fogalmazásmódnak. Amikor az elért fejlődés méltatása mellett a korrupciót ostorozta, úgy küldte el a román kormányt melegebb éghajlatra, hogy az utána alig várta az indulást.
2014. május 22., 20:042014. május 22., 20:04
Tény, hogy Biden látogatása Románia stratégiai jelentőségének bizonyítéka. Közel helyezkedik el a Közel-Kelethez, és az ukrajnai válsághoz is a legközelebb fekvő NATO-tagállam. Az Egyesült Államok számára a közel-keleti befolyás – az ott található kőolaj miatt is – kulcsfontosságú.
Ugyanilyen lényeges Oroszország újbóli terjeszkedésének megakadályozása. (Ezen érdeke egybeesik a közép- és kelet-európai országokéval is). A román politikum ennek tudatában hajlandó teljesen kiszolgálni Washingtont. Egyrészt az ezért cserében remélt gazdasági haszonért, másrészt azért, mert úgy értékelik, hogy ma egyedül az Egyesült Államok képes az ország biztonságát szavatolni. Washington szintén gazdasági hasznot remél a partnerségtől.
Ahhoz azonban, hogy az amerikai befektetők még több pénzt ruházzanak be Romániában, kulturáltabb környezet szükséges. Ezért szólt a NATO-n belüli együttműködés mellett Biden szinte minden második mondata arról, hogy fokozni kell a korrupció elleni harcot, és biztosítani kell az igazságszolgáltatás függetlenségét.
Ezzel a dicséretek mellett keményen meg is dorgálta a kormányt, amelynek az utóbbi másfél évben épp azt rótták fel, hogy ezek ellen intézett támadást, és jókora kampányhátszelet biztosított a jogállamiság őrének szerepében tetszelgő Băsescu államfő körül tömörülő jobbközép erőknek. Biden szavaiból kiviláglott: a szervilis román vezetők közreműködésével Washington Romániában kívánja kiépíteni az amerikai energetikai cégek egyik európai hídfőállását.
Az ország energetikai függetlenségének szorgalmazása mögött vélhetően az a szándék áll, hogy az érintett amerikai cégek kedvezményezettként vehessenek részt a romániai projektekben, és ugyanolyan kritikátlan kormánytámogatást kapjanak a remélt politikai és anyagi haszonért cserében például a palagáz-kitermelés terén, mint tíz éve a torzóban maradt észak-erdélyi autópálya megépítésével pályáztatás nélkül megbízott Bechtel.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!