Három napba telt, amíg Radu Stroe belügyminiszter belátta: ha a belügyi tárca alárendeltségébe tartozó intézmények éles helyzetben képtelenek szakszerűen ellátni a feladatukat, és részben ennek következményeként emberek halnak meg, azért elsősorban ő viseli a politikai felelősséget, és le kell mondania.
2014. január 24., 12:352014. január 24., 12:35
A szomorú az, hogy minden bizonnyal nem önszántából döntött a távozás mellett. Ehhez kellett az amiatti közfelháborodás, hogy a különböző hatóságok kapkodása és az általuk kiadott téves vagy hiányos információk miatt a mentőalakulatok órákig bolyongtak, amíg a hétfőn szerencsétlenül járt repülőgép roncsait és az áldozatokat megtalálták, valamint az is, hogy saját pártjának vezető politikusai is nyomást gyakoroljanak rá.
Ez utóbbi részben minden bizonnyal annak tudható be, hogy a választások közeledtével nagyon nem hiányzik a liberálisoknak egy olyan miniszter, aki egy tragikus esemény után csak annyit képes nyilatkozni: csupán azt sajnálja, hogy az ő mandátuma alatt következett be, de a felelősség nem az övé. Másrészt viszont az is közre játszhat benne, hogy Stroe amúgy is szálka lehetett Crin Antonescu pártelnök szemében, mivel a párt hivatalos irányelvétől eltérően nyilatkozott, amikor arról beszélt: a PNL-nek koalíciós partnerével, a PSD-vel közös listán kellene az EP-választásokon indulnia.
Annyi bizonyos, hogy Victor Ponta miniszterelnök maga is megpróbálta távol tartani a felelősséget kormánya első vonalától. A katasztrófavédelmi ügyekért felelős államtitkár menesztése, valamint a légi irányítás és a különleges távközlési szolgálat vezetőjének elbocsátására való felszólítás inkább csak bűnbakkeresésnek tűnt, amelynek célja az volt, hogy jelképesen odadobja a fejüket a fölháborodott közvélemény elé, így próbálva elejét venni, hogy a miniszteri felelősséget firtassák.
Ez azonban nem jött be, és miután már Stroe mellett saját pártja sem állt ki, Pontának rövid kormányfői pályafutása során immár sokadik miniszterétől kellett botrányos körülmények között megválnia. Pedig jobban is kijöhetett volna az ügyből, ha nem a felelősség hárításában próbált volna Stroéval versengeni, hanem ő maga szólítja fel nyilvánosan lemondásra a tárcavezetőt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!