JEGYZET – Ha őszintén a lelkünk mélyére pillantunk, meglátjuk a világ közepét: önmagunkat. A kisgyerek is így kezdi, ám aránylag hamar ráébred, hogy rajta kívül létezik még egy híján közel hét milliárd világközepe.
2014. július 29., 19:462014. július 29., 19:46
De van, akinek ez soha nem sikerül, és egész élete megpróbáltatások és kudarcok keserves sorozata lesz. Kivételt talán csak az igazán nagy alkotók jelentenek, akiknek műveik önnön életükből ihletődnek.
A hangulatkeltés végett egyetlen példát említenék csupán, azt az ítészi véleményt, miszerint Leonardo da Vincinek még a Mona Lisa című festménye is önarckép, a lényeg a titokzatos belső érték lévén, nem a nyilvánvaló női vagy férfi külső jelleg. A mai globális csúcstechnikában aztán egyetlen kattintással érvényét vesztette az időtálló értékeket teremtő önábrázolás: a frászbukon röpke pillanatok alatt meghódította a világot a – természetesen?! – angolul elnevezett selfie.
Önarckép volna?! Igen is, meg nem is. Annyiban önarckép, hogy magát az „alkotót” ábrázolja, csakhogy a művészi érték helyett legtöbbször egyszerű, öncélú magamutogatásként. A legváltozatosabb pózokban, a lehető legtöbb testrészt dobják oda a posztolók a világ szemének-szájának. Azzal a célzattal, hogy utána minél többen ömlengjenek a főszereplő szépségéről. És ömlenek is a kommentek: milyen csini, édi és ari az illető.
„Gyengébbek” kedvéért az utóbbi két jelző: édes és aranyos, a csini ugyanis már régebbről ismert rövidítés. Nem kell nagyon rosszmájúnak lennem annak átlátására, hogy az értékelések sem önzetlenek, hisz az új keletű frászbuketikett szerint illik visszaválaszolni legalább annyit, hogy te is csini, édi és ari vagy. Olyan ez, mint a folyton visszakérdezős csalimese – soha nem ér véget. Igaz, hogy közben nagyon-nagyon sok ember lesz boldog, vagy látja igazoltnak kissé torzult énképét, s bátran mondogathatja a tükörnek: ugye, mégiscsak én vagyok a világ közepe?!
S ha csak megmaradna ez a tükörrel szembeni intimitás, de sajnos az utóbbi időben ismét egyre gyakoribb az áttevődés arra az etnikumra, ahová a kis világközepek tartoznak. És máris kezdődik a vita, hogy kik az okosabbak, a régebbiek, melyik nemzet lányai a legszebbek, ifjai a legbátrabbak, ételei a legízletesebbek. A világ pedig szédülten kapkodja a fejét, mígnem kibillen magából a sok-sok önjelölt középpont miatt. A sok magamutogatás helyett valahogy ettől kellene óvnunk magunkat. Amíg még lehet.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!