2012. augusztus 17., 10:212012. augusztus 17., 10:21
Pedig nem. Akkor javítsam ki harmadik személyre? Kézenfekvő volna, mégsem teszem, mert hátha olyanok is magukra veszik a matematikai alapműveletek feladatát, akiknek ez egyáltalán nem tisztje. S hátha nagy buzgalmukban átlépnek a magasabb matézis szféráiba, s az egyik oldalon hatványozni kezdenek, a másikon gyököt vonnak.
Maradjunk hát az egyes számnál, mert annak van egy olyan előnye, hogy ha a valóságban nem is nagyon, de az igehasználat sugallata szerint minket, mezei számadatokat is számba vesznek, megszámolnak, ne adj’ isten, még számítanak is ránk a közügyek terén. De elég a meddő álmodozásból, vissza a számok hűvös világába. (Ami persze egyáltalán nem hűvös, hogy is volna ebben a sivatagi hőségben?!) Szóval nem értem, hogy mit nem értenek. Hogy miért olyan nehéz néhány összeadást és kivonást elvégezni?
Hogy a nagy csinnadrattával – és az immár szokásjoggá vált fenyegetőzéssel – megrendezett népszámlás eredményei miért olyan szigorúan titkosak? És miért is kellett nekem azért aggódnom, hogy ha netán éjjel ér hozzánk a recenzor, nem halljuk meg a csengőt, reggel meg arra ébredünk, hogy a fejünk már a homokkal teli kosárban hever. Merthogy ez járt (volna), ha ellenállunk a számlálásnak. És most tessék. S hogy sok listán ott vannak a rég elhunytak?! Épp százhetven éve írt regényt Gogol ebben a témában, aki tehát kitalálta, aljas plagizátor, fújj, fújj, le vele! Bár nem old meg semmit.
De javasolnék egy aránylag egyszerű módszert, gyerekek is játsszák az óvodában: álljunk szépen sorba, fogjuk meg egymás kezét, és kezdjünk számolni, az utolsó pedig fennhangon rikoltsa a végeredményt. Tudok komplikáltabb játékokat is, olyat, amit annak idején játszottunk: a hajó súlyából, sebességéből, esetleg színéből megpróbáltuk kiszámítani hány éves a kapitány. Csak félő, hogy addig számolgatnánk, amíg kiderülne, hogy nincs is kapitány, csak úgy magától megy erre-arra a hajó. Ebből az álomból viszont a kalózkapitány rekedt hahotázása rázna fel, és akkor már egyáltalán nem volna érdekes, hány éves is őkelme.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok