2012. november 12., 09:092012. november 12., 09:09
Dicséretesen udvarias magatartás, na nem a kérdezővel, hanem az illető család és kapcsolt részeik anyanyelvével szemben. Mert hogyha hallgatnak, akkor legalább nem halmoznak hibát hibára. Ha nem csalódom, akkor a Brüsszelben is szónokló, kisebbik elnökleány kezdte a kerékbetörést, és olyan mesterfokra emelte, hogy lassan-lassan az akadémiai nyelvtan előírásait is felül fogják írni az ő bakijai.
És a jó öreg szolgalelkűség bizonyítéka, hogy mostanság már nemcsak a bot- és vokscsinálta politikusok tartják kutyakötelességüknek a helytelen beszédet, hanem azok is, akiknek a szó a kenyerük. Például a hírolvasók, riporterek, kommentátorok. A fővárosiak nyelvhasználata híres arról, hogy az egyes és többes számot képtelenek egyeztetni – annak idején jó sok viccet hallottam ebben a témában –, na de hogy ország-világ előtt hirdessék a többszörös újjászületést (vagy lélekvándorlást? – nem is tudom), azt hithű óhitűektől mégsem vártam volna. Nem akarok nyelvtani különórát adni senkinek, de a birtokos lehet ugyan többes számban, ha a birtokoltból egyetlen egy lehet csupán, akkor az egyes számban marad.
Románul, magyarul egyaránt. Márpedig élete minden halandónak egyetlen egy van. S ha egy baleset több áldozatát kell megmenteni, akkor az áldozatok életét mentik és nem az áldozatok életeiket. Mondhatná valaki, hogy az ő bajuk, beszéljenek, ahogy akarnak. Persze, igaz, beszéljenek, de ha mi vétünk véletlenül, akkor kezdődik a huhogás: nem vagyunk hajlandóak az állam nyelvét megtanulni!
Pedig ilyen-amolyan nemzetiségű kenyeret eszünk! Nem értem, miért olyan nehéz megérteni, hogy akárcsak szülőanyja, úgy anyanyelve is csak egyetlen egy lehet egy embernek. Minden egyéb más – végső soron – idegen nyelv. Többször próbálkoztam már ezt elmagyarázni, de nem igazán jártam sikerrel. Most taktikát fogok változtatni, és az anyanyelvtörésről fogok szónokolni. Vagy válasszam én is a halstratégiát, abba legalább nem csúszik nyelvtani hiba? Meggondolom még, mindenesetre máris gyakorolgatni kezdtem a harcsatátogást.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.