VEZÉRCIKK – Háborús állapotokat idéz, ami az elmúlt egy hétben Franciaországban zajlott. A leghihetetlenebb az egészben az, hogy a terrorizmus fészke nem csupán Szíriában vagy Irakban, az Iszlám Állam által megszállt területeken keresendő, hanem Európa szívében.
2015. november 19., 19:262015. november 19., 19:26
Többek között Brüsszel egyik, a belvárostól nem is olyan messze található kerületében, Molenbeekben, amely az elmúlt évtizedekben zömmel marokkói bevándorlók által lakott övezetté vált, akik körében komoly táptalajra találtak a szélsőséges dzsihadista eszmék. Vagyis meglehetősen idegenek a valóságtól azon európai illetékesek kijelentései, akik szerint a mostani merényleteket nem lehet összekötni a migrációs válsággal.
Mert a mostani bevándorlókkal sem feltétlenül az a gond, hogy ők maguk akarnak merényleteket elkövetni – akár el is hihetjük, hogy ők csak menekülnek a terroristák elől. Csakhogy nem tudni, hogy ők vagy gyermekeik milyen közegbe kerülnek majd, amennyiben Európában maradnak, mennyire sikerül beilleszkedniük, és mennyire hajlandóak, illetve képesek elfogadni az európai kulturális normákat, az itt elsődleges fontosságúnak tartott értékeket.
Hiszen ne feledjük: a mostani, de a 2005-ös londoni merényleteket sem friss bevándorlók követték el, hanem olyanok, akik már az illető országban születtek, de képtelenek voltak beilleszkedni az ottani társadalomba. És meglehetősen szemellenzős, egyoldalú hozzáállás lenne azt a mantrát felmondani, miszerint az egészről maga a társadalom tehet, az illető egyéneket semmilyen felelősség nem terheli azért, hogy nem voltak képesek európaiként élni Európában.
A jövőbeli merényletek megelőzéséhez így nem csupán az szükséges, hogy a már Európában lévő potenciális – vagy tényleges – terroristákat kiszűrjék és semlegesítsék, hanem az is, hogy az utánpótlást megakadályozzák. Így a menekültek Európán kívüli, Szíriához közeli elhelyezése, illetve az ide befogadottak személyazonosságának ellenőrzése, itteni pályafutások nyomon követése elengedhetetlen.
És el kell fogadni, hogy az integrálódni képtelen vagy azt elutasító, iszlamista diktatúrát akaró egyéneknek egyszerűen nincs helyük egy, a szabadságot és a demokráciát megőrizni kívánó Európában.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!