JEGYZET – Az eltelt huszonöt év huszadik tanügyminisztere óriási ötletre ébredt: új törvényt fog hozni, ami aztán…
2015. május 12., 20:062015. május 12., 20:06
Hogy ő a huszadik miniszter, azt még meg tudják számolni, de hogy 1990 óta ez most a hányadik módosított, átalakított, reformált és visszaformált valami, arra nem hiszem, hogy bárki is vállalkoznék.
És nem azért, mert addig terjedő számsor nincs, ma már ilyesmit el sem képzelünk, de amit vagy százötven évvel ezelőtt Caragiale kijelentett, hogy mindig van egy pluszparagrafus, az igen. Kész csuda volt, ha véletlenül úgy múlt el egy tanév, hogy a legváratlanabb pillanatokban ne változtattak volna valamit. És ne gondoljon senki eget-földet rengető újításokra vagy esetleg átnevezett régiesítésekre, hisz a lényeg csak az volt, hogy bármit, de valamicskével másabbat az előző tanügyér ötleténél. Eszementnél eszementebb megoldások születtek, mi csak annak örültünk, hogy tudtuk: a következő ezt is lecseréli.
Most nem sorolnám a legnevetségesebbeket, majd egyszer talán áprilisi tréfacsokorként, van ugyanis ennek az új tervezetnek néhány újításként előadott briliáns régisége. Például a középiskolába való felvételi. Ami dívott hosszú-hosszú évtizedeken át, jó pár évig két lépcső is kellett az érettségi eléréséig, aztán kiötölték, hogy egy sem kell. Legyen sétagalopp az iskola, döntse el az általános osztályok jegyátlaga, ki hol tanulhat tovább.
Ez megint megér majd egy tréfagyűjteményt, de helyette inkább az egyszeri – és egyben legjobb – megoldást említeném, azt, amikor minden középiskola saját versenyvizsgát szervezett, eleve a különböző profilú osztályok szerint szabva meg a vizsgatárgyakat. Nagyon jó volt, következő évben mégis megszűnt. Na és a szakiskola, az örök visszatérő téma.
S a lappangó kérdés: miért is nem szeretik a diákok? Nem a diák a hibás ez esetben, hanem a szülő, aki arra gondol, hogy ha a rokon, a szomszéd, a munkatárs gyereke különleges elméleti osztályba jelentkezett, az övé miért akar szakmát tanulni?! Hát nem fog! Azt ígéri a miniszter, hogy az újnak mondott törvénnyel ez is megoldódik, mint anynyi más. Azok nevében, akik most készülnek a középiskolába, remélem, talán ezúttal valóban úgy lesz.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!