2012. november 19., 08:562012. november 19., 08:56
Maradjunk annyiban, hogy sok más összetett szavunkhoz hasonlóan a közellenség is nagyon pontosan érzékelteti a lényeget: a köznek, a közösségnek az ellenségéről beszél. A nyelvészkedés és a közélet viszont – nálunk különösen – két merőben eltérő fogalom. Mindig is az volt, de az utóbbi években, mióta az önmagát nagy reformátornak kikiáltó államelnökünk olyan hatásosan kavarta-tapodta az igazságszolgáltatást, hogy az a legrutinosabb szüretelőknek is dicsőségére válna, különösen az.
Mert nézzük, miről szólnak a híradások? Például egy olyan békés gyilkosról, aki tette után – mint aki jól végezte dolgát – elszunyókál az áldozata mellett, még a kést sem dobja el, hogy legyen mivel védekeznie a rátörő lidércnyomás közepette. Amikor a közegek költögetésére felriad szendergéséből, azonnal vallomást tesz, nyomatékul a kését is átnyújtva. Csakhogy a rend őrei nem elvetemült gazemberek, akik elsőre elhisznek minden szóbeszédet, épp csak a kést töröltetik meg a „feltételezett” elkövetővel, aztán szavát veszik, hogy ha kell, első hívásra megjelenik, addig viszont mehet a dolgára, jelenlétével ne zavarja a helyszínelést. Esetleges kíváncsiskodók kérdésére a válasz, hogy nem közveszélyes.
De ugyanez mondható el a több áldozatot is okozó gyorshajtóról, aki ugye semmit nem tehet arról, hogy épp az éjszakának nevezett napszakban, az őszi időjáráshoz hozzátartozó ködben jött rá a siethetnék, úgyhogy menjen isten hírével, ha tud még menni, majd hívni fogják. De lehetne beszélni a szomszédtól teli zsebbel kilépőnek az ártatlanságáról vagy kábszermámorában barátnőjét a járdán merő szerelemből majdnem halálra gázoló szenátorfiról, aki csupán csak azt tette, amit minden maga korabeli ifjú megtesz – legalábbis féltő szülőjének véleménye szerint. De hogy egy ilyen rendes alak közveszélyes volna?! A
z közveszélyes, aki a barátainak arról suttog a telefonban, hogy nem érzékeli a fennhangon hirdetett reformokat, közveszélyesen rövidlátó az, aki megnyirbált fizetését-nyugdíját nem látja megfelelően nagynak, arról a vészes korrupciós vírust hordozó-terjesztőről nem is beszélve, aki képes három szál virág helyett ötöt elfogadni annak fejében, hogy kifizette a szomszédék számláit is. Hát ezekkel kell azonnal leszámolni, nehogy megfertőzzék az egészséges ártatlanoktól nyüzsgő közösséget!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok