2011. április 11., 10:002011. április 11., 10:00
Ez a szép népszokás viszont nem érdekli sem a fogyasztóvédőket, sem pedig a pénzügyőröket. Sajnos bezártak két kocsmát, és a törzsvendégek most a közeli utcasarkon keresik egymás megszokott társaságát. Ők jóformán ott laktak, sokkal többet voltak a Sárgában és a Lúban, mint otthon. Az asszony is ott kereste őket, ha folyt a csap, vagy beteg volt a gyerek. Ez a hatóságot hidegen hagyja. Ezek csak a piszkos anyagiakkal foglalkoznak. Most még csak-csak elvannak valahogy az emberek, de mi lesz télen, amikor a benn lévő 10 fok és az autentikus csempészszesz melegítette fel őket egyedül. A hitvesi ágynál is forróbb volt a kannás forralt bor, amit a tenyeres-talpas fogadósné kínált a söntésben. Mindennek vége, ha ezek már egyszer rátették a kezüket, többé nem adják vissza a működési engedélyt – sóhajt a farmeres fickó, aki épp az utolsó korty sört szürcsölgeti ki a dobozból, amelyet a közeli kukában talált. Majd lesz másik – vigasztalja a meglepően jól öltözött nő, aki sodort cigit szív mellette. Lehet, lesz, lehet, szupermarket költözik majd a meghitt baráti fészekbe. Hamar kiderül, ugyanis a városközpontban egyik napról a másikra híre megy, ha üzlethelyiség szabadul fel. De ide nem bolt kell, mert pénz nincsen ennivalóra, ruhára. Kocsmára van szükség, mégpedig olcsóra. Olyanra, ahol melegszívű pultoslányok dolgoznak, akik türelmesek, és jól fog a ceruzájuk.
Ugyanis fel kell írni, kimennyit iszik, és meg kell várni a szociális segély napját. A havi fix vendég és fogyasztás garantált, ám a bevétel a kutya vacsorájához hasonlítható. A hangulat garantált, a cigifüst ukrán, a szesz csempész. Ezzel együtt mindenki jól jár: sokan megfordulnak arra, barátságok, ellenségek és üzletek köttetnek ott. A vidékiek találkoznak a városiakkal, a gyerekek a szüleikkel, a párbajhősök pedig a szerencséjükkel. De ez már a múlté. Minden megszűnik, ami jó. Minden büntethető, ami összehozza az embereket, ami élvezetet okoz nekik. Piac olcsó köpködő nélkül, nem eredeti kelet-európai. Ez paradoxon, akkor tessék bezáratni a piacot is! Így már arra sincsen szükség, a kisnyugdíjasok úgyis kisajátították a tömbház előtti virágost, és ott termelik a génkezelt zöldségeiket. A pálinkát is fogkrémből főzik, és társalogni sem szeretnek senkivel. Ki védi meg a kocsmalakók érdekeit, hol vannak a kocsmaombudsmanok?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!