Félezernél is több esztendeje, az 1450-es évek második felében tartózkodott huzamosabban nagybátyjánál, Vitéz Jánosnál, Várad püspökénél az akkori idők legjelentősebb honi alkotója, Janus Pannonius.
2013. június 13., 11:192013. június 13., 11:19
2013. június 17., 17:502013. június 17., 17:50
Hogy a két nagy tudású férfiú mivel és hogyan is múlatta napjait, arra csak következtetni tudunk a város elhagyásakor írott, Búcsú Váradtól című versből. A hét szakaszból érezhetően a legszemélyesebb az egyetemes érdeklődésű írástudó számára az ötödik, a híres püspöki könyvtártól búcsúzó strófa, melyben igazi reneszánsz öntudattal jelenti ki, hogy „Itt szállt meg Phoebus is, honát elhagyva / S innét a szűzi múzsák sem sietnek / Kasztíliának erdeibe vissza.\"
Amikor Berczeli Anzelm Károly és később Áprily Lajos fordították a latin szöveget, nem hiszem, gondoltak volna arra: lesz idő, amikor nem illik tudni, ki is volt Phoebus és a múzsák. Holott ma már szinte illetlenség ismerni, hogy említett személy Apollóval, a férfiszépség, a művészetek istenével s mint ilyen a különböző művészeti ágakat „segítő\" múzsák főnökével azonos, később pedig egyenesen a Napot is az ő fennhatósága alá utalták. Tehát túlzásnak tűnhet Janus kijelentése, bár nem az, mert, félretéve a mindenkori váradi lokálpatriotizmust, éppen a Vitéz János patronálta csillagvizsgálóban folyó munkának köszönhetően, akkoriban valóban Várad volt a világ közepe: itt volt a 0. délkör. Most Greenwichben van, s ha Apolló Váradon járna, biztosan nem időzne itt sokáig. Mert régen bealkonyult a reneszánsznak, a kultúrára sosincs pénz, a gyönyörű szecessziós termekben játékautomaták nyelik az aprót, vagy lepényt sütnek, mütyüröket árulnak, ha egyáltalán szemet vet rájuk valaki, és nem pusztulnak ebek harmincadján, miközben a színháznak nincs egy rendes stúdióterme, a kiállítótermeket pedig olyan jól eldugták, mintha szégyellnivaló volna.
Még szerencse, hogy vannak tenni nemcsak vágyó, de tudó emberek is. Mint Tódor Albert, a filharmónia igazgatója. Aki már néhány hónapja gondolt arra, miért ne szolgálhatna a hangversenyek közönségének látványélvezettel is: a tágas előcsarnokban van elég hely képző- és fotóművészek alkotásainak kiállítására, de zenei témájú könyvek, híres előadók felvételeinek az árusítására is. Vajon csupán „egyszerű\" ötletgazdagság volna, vagy arra gondoltak: ha Apolló a múzsáival erre járna, ne kelljen menekülniük onnan, ahol félezred évnél is régebben már kényelmes otthonra találtak egyszer?!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!