VEZÉRCIKK – Egy hét telt el a román hírszerzés és az ügyészség által megfogalmazott székelyföldi terrorvád közzététele óta, de a kép nem tisztult az ügyben, sőt egyre homályosabb.
2015. december 07., 20:002015. december 07., 20:00
Az elmúlt hét nap azonban arra bőven elegendő volt, hogy újfent megbizonyosodjunk: a bukaresti média, a román véleményformálók többsége ugyanúgy képes a valóság elferdítésére, az uszításra, mint a magyarellenes tombolás jellemezte kilencvenes években.
Tulajdonképpen már nem is számít, hogy a kézdivásárhelyi HVIM-esek (apropó: ugyan milyen „terrorsejt” az, amelynek a többi, cinkosként beállított tagja ellen még csak eljárást sem indítanak?) robbantásra vagy újabb taktikai csapatjátékra készültek, a titkosszolgálat elérte célját: a legnagyobb romániai kisebbségi közösség első számú közellenséggé vált.
Tucatnyi „magyarszakértő” bizonygatja egész estét betöltő műsorok keretében, hogy paramilitáris székely alakulatok gyakorlatoznak a Csíki-havasokban és a Hargitán, amelyek közvetlen kapcsolatban állnak baszk és katalán szeparatista szervezetekkel, sőt két, szovátai származású tagjuk – köztük a bolíviai börtönből nemrég kiszabadult Tóásó Előd – Dél-Amerikában próbálkozott elszakadási törekvésekkel, hogy aztán majd itthon folytassa.
Szemrebbenés nélkül hazudják bele a képernyőbe, hogy Nagy-Magyarország sohasem létezett, a magyaroknak ünnepelniük kéne az önálló magyar állam megalapítását szentesítő Trianont, az egyik hírtévés műsorvezető pedig egy pár bocskorral a kezében fenyegette a magyarokat, hogy ha nem férnek a bőrükben, a románok ismét kitűzik a lábbelit a budapesti parlament épületére.
Az egészben az a legfájóbb, hogy erre a gyűlölet- és hazugságáradatra a másik oldalról semmi válasz. Az RMDSZ legfiatalabb képviselőjén kívül egyetlen magyar politikus sem kérte ki magának a verbális erőszakot, egyetlen akadémikus, történész sem igyekezett megcáfolni bár a történelmi tények elferdítését.
A Facebookon, magyar nyelven rekcumozni a román média és a nyomozó hatóság elhajlásait annyi, mint döglött lovon a patkó. Ha a politikai és szellemi elit hallgat, és nem próbálja feltartóztatni a gyűlöletspirált, a közösség többi tagjával őt is beskatulyázzák a szélsőségesek és potenciális terroristák közé.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!