Emberéleteket követelő közúti balesetek sorozata tartja állandó forrongásban a hazai közvéleményt.
2013. október 03., 13:282013. október 03., 13:28
A jelenség egyre fenyegetőbb, megoldást egyelőre nem nagyon találtak rá, a különböző fedőnevű razziák után legfeljebb a besöpört jogosítványok és kirótt bírságok összegéről lehet leltárt készíteni. Arról, hogy a járőrautók és radarok tömeges jelenléte hány balesetet előzött meg, hány emberéletet mentett meg, arról nincs statisztika. Nem is lehet, hiszen a balesetmentes közlekedés valamennyi résztvevő közös produkciója, amelynek sikere sok esetben árnyalatokon múlik.
A törvényerőre emelés előtt álló új közlekedésrendészeti szabályzat jelentős szigorításokat tartalmaz. Hogy elegendőt-e, illetve megfelelőket-e, az élet igazolja majd. Az előkészítési folyamat esetenként idegborzoló fordulatai mindenesetre nem ígérnek túl sok jót, a módosításokban ugyanis csak a bírságolással való elrettentés szándéka érhető tetten egyértelműen – ami elvszerűségnek azért roppant kevés. A korszerű forgalomtervezés, a forgalom folytonosságának biztosítása ugyanis olyan szempontokat is figyelembe vesz, mint a különböző utak, hálózatok áteresztő képessége, potenciális forgalmi dugók kezelése, terelőutak létesítése, illetve biztosítása. És akkor az autópályák, gyorsforgalmi autóutak létesítésének kérdését még nem is említettük, holott a balesetek jelentős hányadát az idegtépő ritmustól megvaduló, járművük képességeiben túlságosan is bízó, esetenként az autóvezetésre alkalmatlan sofőrök okozzák. Vagy a haszonjárművek karbantartását “fű alatt” végző cégek végletekig hajszolt alkalmazottai. Néha pedig felelőtlen gyalogosok, szekeresek, kerékpárosok, azaz a forgalom különféle rendű és rangú résztvevői.
A történet azonban egyelőre a gyorshajtás, az ittas vezetés visszaszorításáról szól. Nagyon helyesen, mondhatnánk, ha a szándék nem tendálna a kizárólagosság felé. Mert a korrigálásokba már nem fér bele például azoknak az életszerűtlen korlátozásoknak a felülvizsgálata, amelyeket – talán még évtizedekkel ezelőtt – a sokkal gyengébb képességű gépkocsikra méreteztek. Mert a mégoly indokolt szigort is csak valós körülmények között lehet érvényre juttatni.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!