2009. június 26., 09:452009. június 26., 09:45
Lehet, az állambiztonsági szervek értesültek valami ilyesmiről. Talán egy ártatlan akciót dimenzionáltak túl. Az MPP marosvásárhelyi szervezetének vezetősége arra készült, hogy szórólapokat osztogasson a „tett színhelyén”. Nem láttam ezeket, de bizonyára tiltakoztak volna az ellen, hogy egy paranoiásan magyarfaló főszerkesztő legyen a város kitüntetettje.
Nos, a csendőrség arra volt jó, hogy a város MPP-s polgárait ne engedje be abba a palotába, amelyet száz évvel ezelőtt a magyar adófizetők pénzéből építettek – ugyanis akkor a románság hiánycikk volt a városban. A tükörtermi avatóünnepség eddig a Marosvásárhelyi Napok legkimagaslóbb eseménye volt. Ott mindig megjelent a város magyar és román „krémje”, a valóban tekintélyes értelmiségiek paroláztak egymással.
Szerdán délután a marosvásárhelyi magyarságot nagyjából az anyaországi magyarok képviselték: a bajai, zalaegerszegi, kecskeméti testvérvárosi küldöttségek. A város ünnepe, amelyet polgármesterként Fodor Imre hagyományőrző szándékkal hozott létre, egyre inkább egy balkanizálódó eszem-iszommá válik. Amúgy a város magyarságának a java része nem nagyon érti, mi a helyzet Lădariuval.
Az idősebbek még emlékeznek az 1990-es összecsapásra és az azt követő hónapokra, amikor a magyarok is olvasták a Cuvântul Liber napilapban megjelenő számtalan gyalázkodást. De ma már nem hiszem, hogy több mint két tucat vásárhelyi magyar kézbe venné a lapot, ahol hellyel-közzel most is zajlik az uszítás. Közben viszont a Lădariu kitüntetése elleni akció kompromittálódott: valaki az érintett nevét is feltüntette az RMDSZ honlapján, mint aki tiltakozik saját kitüntetése ellen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok