Történelmi jelentőségű előrelépésnek nevezhetjük azokat a kölcsönös politikai gesztusokat, amelyeket Magyarország és Szerbia gyakorolt az elmúlt napokban.
2013. június 26., 20:322013. június 26., 20:32
A múlt héten a belgrádi parlament rendkívüli ülésen fogadott el elítélő nyilatkozatot a délvidéki magyarok ellen 1944–1945-ben elkövetett vérengzésekért, a szerb kormány pedig hatályon kívül fogja helyezni a kollektív háborús bűnösséget kimondó II. világháborús határozatot, amely vajdasági magyar településekre is vonatkozott. Áder János államfő tegnap bocsánatot kért a szerb parlamentben azokért a bűnökért, amelyeket a II. világháború során magyarok követtek el ártatlan szerbek ellen a Vajdaságban, majd szerb kollégájával közösen fejet hajtott a második világháború alatt és után Csúrogon kivégzett ártatlan magyar és szerb áldozatok emléke előtt.
Mindezek alapján még korai lenne kijelenteni, hogy eljött a magyar–szerb megbékélés ideje, hogy megszűnnek a délvidéki magyarokat ért, az elmúlt hónapokban elszaporodott atrocitások, vagy hogy Belgrádban nem követik gyanakodva a Vajdaság egyre szélesebb körű autonómiáját. (Amelytől Erdély hőn áhított önrendelkezése jelentősen lemarad.) És persze azt sem szabad elfelejteni, milyen politikai konjunktúra, az uniós csatlakozási tárgyalások diktálta megfelelési kényszer közepette jutott el Szerbia oda, hogy kimondja, amit a vajdasági magyarok hetven éve várnak, hogy nem tekinti bűnös nemzetnek a közösséget.
Ettől függetlenül a szerb–magyar közeledés mintaként szolgálhat a Balkán, Kelet-Közép-Európa többi országa számra. Hiszen a 20. század vérzivatarai megannyi sebet ejtettek a térség népei körében, amelyek máig nem gyógyultak be. És ez alól Erdély sem kivétel, ahol igazából évtizedek elteltével sem sikerült feldolgozni például a köröstárkányi, szárazajtai, illetve ippi és ördögkúti vérengzések emlékét, amely sötét folt a román és magyar történetírás számára. Viszont mindkét nép számára felérne egy megbocsátással, ha sikerülne szembenézni a múlttal, ami azonban csakis kölcsönösen lehetséges. Hasonló példákért eddig messze, az éppen idén ötvenéves francia–német megbékélésig kellett menni, most viszont elég lenne elindulni a szerbek és magyarok által kitaposott ösvényen.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!