JEGYZET – Hallom, törvényjavaslat készült a honatyák viselkedésének, de különösen szóhasználatának szabályozásáról, de lehet, hogy közben már – majdnem – egyhangúlag meg is szavazták, amilyen lelkiismeretes, sőt túlbuzgó gyakorlói a közjó és a népképviselet szolgálatának.
2015. október 20., 22:572015. október 20., 22:57
Ha nem volna nevetséges ez az egész jólneveltségi törvény, akkor mindenképpen sírni lehetne miatta. Nagyon szomorú, hogy valamikor a hetvenes évek vége felé közírásba bevitt külvárosi bunkó stílus negyven év elteltével olyan – mondhatni – általános lett, hogy már égető szükség mutatkozott törvény általi szabályozására.
Ha jól emlékszem, a pártfőtitkár és „tudós” neje ülepe körül gyakran és haszonnal settenkedő Eugen Barbu kezdte, a Főváros Kulturális Hete című lapjában a sárga földig lehordani, mindennek elmondani, és kikiáltani azokat, akik nálánál kevésbé buzgó ülepkerülgetők voltak, de különösen, akik a Szabad Európa Rádiónál dolgozva, bírálták a fénysugarasnak kikiáltott, egyre nagyobb fizikai és szellemi nyomorba süllyedő hazai valóságot.
Barbutól örökölte stílusát a nemrég elhunyt Vadim, aki előbb mentorának hűséges csicskása, majd ennek 1990 utáni halála után szó- és kifejezéskincse tárházának teljes jogú örököse volt. Gyorsan be is vitte a parlamentbe, mert a többrendbeli sajtókiadványait kevesebben ismerték, mint a tévényilvánossággal hitelesített mocskolódásait.
Már-már azt hittük, ennél alább nem lehet menni, amikor kiderült, hogy nagyon is lehet: a volt államelnök kikötői kocsmák szóvirágaival ékesítette a bukaresti külvárosok pöcegödreinek tartalmát, s ha már az államelnök így, akkor kisebb-nagyobb uracskák és hölgyecskék is megengedtek maguknak ezt-azt. Jó nevelést kaptak mindenható uruktól. Merthogy az otthoni, a gyerekszobai elmaradt, sem az első hét évükben, sem később nem szólt rájuk senki, hogy tulajdonképpen mit is jelent a viselkedés: sem a férfiaknak csípőhimbálást zsebre dugott kézzel, sem a nőknek teljes mellbedobást.
De sebaj, ami késik, nem múlik, jövőre választások lesznek, a parlament talán lassan-lassan megtisztul a nem odavaló csávóktól és cinkáktól, s ha netalán mégsem, lesz arról hitelesített törvény, hogy a közbeszédben mit lehet és mit nem a másik fejéhez vágni, mire mentség a gúnyirat leple, mire nem, vagyis ki az úriember, vagy mi a…
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!