2011. június 30., 10:152011. június 30., 10:15
Nos, a görögök az előbbi úton indultak el, a baj csak az, hogy egyáltalán nem biztos, nem vezet-e ez is szakadékba. Kétséges, hogy a hellén kormány képes lesz gyakorlatba is ültetni a 28,4 milliárd euró összértékű költségvetési megszorításokat – elég, ha betekintünk az Athén utcáin tomboló összecsapásokról szóló híradásokba. De még a társadalmi ellenállás esetleges enyhülése sem jelent garanciát az EU-tagország kilábalására. Képtelenség még csak vizionálni is a csődközeli állapot elkerülését annak az országnak az esetében, amelynek államadóssága megközelíti bruttó hazai terméke 160 százalékát, ráadásul ez a megaadósság abban az esetben is nőne a kamatterhek miatt, ha Athén az elkövetkezőkben egyáltalán nem venne fel hiteleket. Ami ugye lehetetlen, hiszen a tegnap megszavazott nadrágszíj-összehúzás éppenséggel az EU által nyújtandó 110 milliárd eurós mentőcsomag elindításának feltétele. De igazság szerint a megszorítások ráférnek a görög államapparátusra. Egy hellén állami alkalmazott akár 18 havi bért is kézhez kap évente, hétezer eurós fizetésük mellett az állami vasúttársaság mozdonyvezetőinek havi 420 euró jár kézmosásért, egy minisztériumi dolgozó pedig aktacipelés fejében kap havi 300 eurós extra prémiumot.
árpedig az Akropolisz bedőléséhez alaposan hozzájárultak ezek az elrugaszkodott juttatások, amiről kötelező lesz lemondani. Így tisztességes például a német és francia adófizetőkkel szemben, tekintve, hogy Párizsnak és Berlinnek alaposan ki kell vennie a részét a görög mentőcsomagból, miután francia és német bankok összesen százmilliárd euró értékben birtokolnak görög államkötvényeket. Amúgy be kell látni: elhibázott az az euróövezeti, valamint uniós rendszer, amely a mentőövön túl semmiféle szankciót nem képes alkalmazni ama tagállammal szemben, amely nemcsak hogy nem törődött azzal, hogy többet fogyaszt, mint termel, de ez ellen nem tett semmit, sőt a lejtmenetet vett valós gazdasági adatokat eltitkolta az EU elől. Az lenne az igazi tragédia, ha ezt a rossz görög szokást mások is eltanulnák.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!