2009. december 30., 12:432009. december 30., 12:43
A politika terén az RMDSZ illetékeseinek egyelőre édes teherrel kell megküzdeniük: azt kell kibrusztolniuk, hogy a szövetség magyar érdekeltségű megyékben kapja meg a kialkudott prefektusi, alprefektusi tisztségeket.
Igaz, hogy az RMDSZ korábban a prefektusi tisztség decentralizáció jegyében történő eltörlése mellett tört lándzsát – ám remélhetőleg az Ami ellen nem tudsz küzdeni, annak állj az élére! elv jegyében megvívandó küzdelemben sikerül nem csupán az RMDSZ számára, de összmagyar szempontból is kedvező helyzetet kivívni.
A pozíciók elosztása amúgy még a legkisebb gond – 2010 a folyamatos kampány miatt elodázott megszorítások éve lesz, így a kormánynak a bér- és nyugdíjbefagyasztások, elbocsátások, megvont juttatások miatti elégedetlenséggel is meg kell birkóznia.
Most eszünk ágában sincs demagóg szónoklatokat rögtönözni a szociálisan érzéketlen kabinetről, hiszen a gazdaság helyzete megköveteli a kiadások visszafogását – de hogy nem lennénk a kormány helyében, amikor szembe kell néznie az elégedetlenkedőkkel, az is tény. Igaz, egyszerű állampolgárként sem lesz minden fenékig tejföl. Persze vészmadárkodásból is megárt a sok – pláne így szilveszter előtt. Úgyhogy az olvasóknak és magunknak azt kívánjuk: az új évben azért a lehető legkevesebb legyen a gond és a teher.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok