2009. november 17., 11:132009. november 17., 11:13
Hogy ez a jókora spéttel bejelentett támogatás mennyire lesz majd voksokban is mérhető, hétfőre eldől, mindenesetre az RMDSZ és Kelemen Hunor helyzetét jól jelzi, hogy a szövetség kampánystábja már egy héttel az EMNT állásfoglalása előtt „megelőlegezte” a bizalmat a nemzeti tanácsnak, és azóta futó kampányhirdetéseiben a nyári EP-választások jelszavát felhasználva a magyar összefogás erejének ismételt demonstrálására buzdít.
Azaz: az akkori közös RMDSZ–EMNT-kiállásra utalva sugallja, hogy a Tőkés vezette szervezet is Kelemen mögött áll – mintegy kihasználva a volt püspök presztízsét, egyúttal kikényszerítve az EMNT színvallását. Ez most megtörtént, ám a késlekedés jelzi, a nemzeti tanács nem szívesen buzdítja arra szimpatizánsait, hogy a szavazólapon Kelemenre üsse a pecsétet. Ugyanakkor mégiscsak visszás lett volna, ha Tőkés épp annak a szervezetnek a jelöltje ügyében marad néma, amelynek listavezetőjeként EP-mandátumot nyert.
Az események megmutatták: a nyáron megköttetett frigy következményeitől sem az RMDSZ, sem az EMNT nem szabadulhat. Előbbinek Tőkés hazai és nemzetközi elismertsége, illetve kapcsolatrendszere létfontosságú, utóbbi némileg csapdahelyzetbe került, mivel a tulipán felvállalása bizonyos kötelezettségeket is maga után von.
Ugyanakkor az EMNT mára magára maradt az RMDSZ-en kívüli alakulatok sorában, és az elsősorban elnöke miatt perifériára szorult MPP, és a „minél rosszabb, annál jobb” elvet valló SZNT mellett az egyetlen komolyan vehető autonómiapárti szervezetként áll a porondon. Ebbéli minőségében most gesztust tett az RMDSZ-nek. Ezzel viszont a szövetség kényszerül színvallásra: ahogy az EMNT felvállalta Kelement, úgy a szövetségnek is fel kell vállalnia a nemzeti tanács – amúgy sajátjának is vallott – célkitűzéseit.
Az elnökválasztás után eldől, hajlandó-e erre, vagy az esetleges kormánypozíciókért cserébe háttérbe szorul a többszintű önrendelkezés kérdése. Előbbi eset az együttműködés életképességét bizonyítaná – utóbbi viszont egyértelművé tenné, hogy az EMNT-nek és elnökének fölösleges további gesztusokat tennie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Olyan világban élünk, amelyben a magunkfajta ember egyre gyakrabban felteszi a kérdést, hogy normális-e az, amit tapasztal. A teljesség igénye nélkül néhány példát említenék, hogy némi következtetést vonhassak le.
Látogatottsági adatok