Zajlik az állóháború a minden hájjal megkent, hivatásszerűen kekeckedő, orra koppintó, sarokba szorító állami hatóságokkal.
2013. november 19., 19:282013. november 19., 19:28
Az anyanyelven történő kommunikáció ellehetetlenítése, illetve a közösségi, nemzeti jelképek szabad használata ellen zajló hadjárat egy olyan alattomos foglalatosság, amely egyértelműen a „célközönség” közérzet- és identitásrombolására irányul.
Ennek kivitelezésére minden „forró” helyen megvannak a megfelelő emberek, akik mögött minden bizonnyal egy központi apparátus áll – sokan még a mai, békésen szűk esztendőkben is fontos feladatnak tartják Románia lakossága hat százalékának állandó szekálását.
De vajon hol fáj a csaknem két évtizednyi tanulás után külföldre űzött bukaresti orvosnak, az adóterhek, a bürokrácia és a korrupció miatt mindenét elvesztő craiovai vállalkozónak, vagy a munka hiányában családját fenntartani képtelen galaci szülőnek, hogy Románia egyik távoli piacán osztogatott kétnyelvű árcímkék szórólapok-e vagy sem, hogy a kitűzött székely lobogó reklámanyagnak minősül-e, vagy hogy az egyik községházára a hivatalos vagy a nem hivatalos piros-fehér-zöld zászló került ki?!
Az államapparátus gépezete egy feje tetejére állított felvetésnek köszönhetően dübörög ma is: ugyan már, minek nektek kétnyelvűség, minek a székely és a piros-fehér-zöld lobogó – csak bosszantani akartok vele?! Akkor nesztek! Az elnyomó ellenreakció sokak fejében hazafias kezdeményezéssé „szépült”, kiindulóponttá vált – hogy a másik mit is akart, akar valójában, mindegy: a baj az, hogy akar valamit. S ha manapság már nem lehet bárkit bunkósbottal elhallgattatni, legyen egy gépezet, amely profi szinten kekeckedik, orra koppint, sarokba szorít, bírságol, nem ad engedélyt, betilt, beperel és nyer.
Ezzel szembe lehet szállni, de legyőzni egyelőre nem. Jól tudjuk, hogy mondjuk a bírságok kifizetését fedező pénzalapok létrehozása, az igazságszolgáltatás tucatperekkel történő leterhelése, a polgári engedetlenség bármilyen formája csak megerősíti a gépezet létjogosultságát, viszont büszkének kell lennünk azokra, akik nap mint nap munkára fogják. Mert egyszer minden elromlik.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!