Bár a palagáz-kitermelés lehetősége alig most ért damoklészi kardként a fejünk fölé, és még mindig reménykedhetünk abban, hogy elhallatszik Bukarestig a Bihar megyei polgárok hangja, így sem hagyományos, sem kevésbé konvencionális gázok kiaknázására nem kerül sor, ki kell mondanunk, az ország egyik legnépszerűbb üdülőkomplexuma, a Váradszentmártonhoz tartozó Félixfürdő és Püspökfürdő (Május 1.) már régen a 24. órában van, talán annak is a második felében.
2013. november 26., 20:142013. november 26., 20:14
A környezetvédők ugyanis évek óta hiába kongatják a vészharangot, hogy a gombamód szaporodó panziók gombamód szaporodó medencéi illegális furatokból táplálkoznak, s előbb-utóbb arra fogunk ébredni, hogy elapadnak a termálforrások. Az emberi kapzsiság nem ismer határokat, s bár több ízben is meglebegtették a kemény hatósági fellépés lehetőségét, érdemi előrelépés nem történt.
A Pató Pál-i hozzáállás pedig nem maradt büntetlenül, a néhány éve még a környék egyik turisztikai látványosságaként számon tartott püspökfürdői tó majdnem teljesen kiapadt, ma már csak mesterségesen táplálják termálvízzel, ellenkező esetben már rég kipusztult volna az Európában egyedül itt megtermő hévízi tündérrózsa, illetve a szintén különleges állatvilág. A turizmus persze ettől még él és virágzik, de ebben a tempóban természetesen előbb-utóbb a medencék is szárazak maradnak.
A kormány pedig eközben ahelyett, hogy szigorítaná a környezetvédelmi szabályokat, és fokozná az ellenőrzéseket, olyan kitermelésekre ad ki engedélyt, amelyek még inkább veszélybe sodorják a termálvizeket. Persze Bukarestből nézve lehet mindegy, hogy strand vagy gázmező. A Ponta-kabinet meg amúgy is ezerszer bizonyította már, hogy nekik csak a rövidtávú haszon számít, legyintve súghatnak össze a zárt ajtók mögött, hogy a következményekkel úgy is csak majd az utánuk jövő kormányoknak kell számolniuk, most az a fő, hogy valami csurranjon-cseppenjen a költségvetésbe.
Nos, ezért kellene – amíg nem késő – a természeti erőforrások kezelését decentralizálni. Az állam bebizonyította már, hogy rossz gazda, esélyt kellene adni a helyi közösségeknek saját jövőjük alakítására.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!