2012. november 20., 09:262012. november 20., 09:26
Az ugyanis a kormány és az ország külföldi megítélése szempontjából kevésbé rizikós, hogy válaszul a Gázai övezetből Izraelre kilőtt rakétákra a zsidó állam légiereje légicsapások sorozatát zúdította a Hamász intézményeire. A szárazföldi offenzíva megkezdése viszont már izraeli katonák életét is követelheti, ami nem hiányzik a választások előtt álló kormánynak. Ezért fontos az ultimátum: ha a Hamász elfogadja, az invázió okafogyottá válik, ha nem, akkor őt terheli a felelősség a következményekért.
A lavírozási kísérlet és a nyugati reakciók is jelzik, hogy sem Izrael, sem a nemzetközi közösség nem tud mit kezdeni azzal, hogy a terrorszervezetként számon tartott Hamász 2006-ban, választások nyomán, a polgárok akaratából került hatalomra Gázában. Egyrészt a népszuverenitás elvét nem szabadna semmibe venni, viszont a szervezet igazából még mindig nem hajlandó elismerni Izrael állam létezéshez való jogát. Ennek nyomán pedig érthető, ha a tel-avivi vezetés igyekszik elszigetelni a Hamászt – az más kérdés, hogy ennek elsősorban a blokád miatt nyomorgó, egyszerű palesztinok isszák meg a levét.
A Gázai övezet lakosságának zöme ugyanis áldozat. Egyrészt a saját radikális vezetőié, másrészt pedig a térségben saját pecsenyéjüket sütögetni kívánó országoké. Egyes feltételezések szerint a Hamász legutóbbi rakétatámadásai mögött Irán áll – a perzsa állam ezzel kötné le az izraeli hadsereg figyelmét, hogy elejét vegye egy, az atomlétesítményei elleni izraeli támadásnak.
Jelen állás szerint csak anyi bizonyos, hogy ismét küszöbön áll az izraeli–palesztin konfliktus elfajulása – miközben egyértelmű, hogy a mostani geopolitikai helyzetben csakis a kétállamos megoldás, a független, az 1967-es határok között létrejövő Palesztina megalakulása lehet a megoldás. Ehhez azonban két, ma még elérhetetlennek tűnő feltételnek kell teljesülnie: a palesztin politikai vezetőknek el kell ismerniük Izrael létét, Izarelnek pedig ezen feltétel teljesülése esetén biztosítania kell minden feltételt az önálló palesztin állam működéséhez.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok