2010. január 22., 11:202010. január 22., 11:20
Köztudomású, hogy két rendszerváltó pártról van szó, amelyek azonban gyökeresen eltérő ideológiai alappal bírnak. Míg az Antall József vezette MDF értelmezésében Magyarországon 1945-ben „kizökkent az idő”, és ’89-ben esély mutatkozott az akkor megszakadt konzervatív hagyományhoz való visszatéréshez, addig az SZDSZ számára az 1918-as Károlyi Mihály-féle „progresszív” ideológia jelentette az alapot, azaz a gazdasági és politikai liberalizmus e párt esetében a jobboldal által értéknek tekintett nemzeti hagyományok, az 1945 előtti időszak agresszív tagadásával párosult. A nemzet, egyház és tekintély kapcsán megfogalmazott álláspontja szinte teljes egészében megegyezett a posztkommunista MSZP-vel, mindkét alakulatban tovább munkálkodott a harcos, „a múltat végképp eltörölni” jelszóra alapozó reformdüh – ezért is váltak 1994 óta egymás hűséges szövetségeseivé. Az SZDSZ számára azonban ez jelentette a hanyatlás kezdetét is egyben, hiszen azzal, hogy rehabilitálta a kommunistákat, a rendszerváltást és saját reformpártiságának őszinteségét is megtagadta. Az MDF-et a kormányzás terhe, majd a frakcióharcok gyengítették meg annyira, hogy immár csak árnyékká vált az egyre erősebb és ambiciózusabb jobboldali párt, a Fidesz mellett. Dávid Ibolya elnöksége alatt a párt az értékelvűség helyett a pragmatizmust választotta. Ezért tette a párt arcává a piac mindenhatóságát az ember elé helyező ultraliberális közgazdász Bokros Lajost, és ezért lép most frigyre az SZDSZ-szel. A szövetség sikere kétséges, hisz két megtört, hiteltelenné vált alakulatról van szó, amelyek épp az egymással kötött szövetséggel erősítik meg, hogy a túlélésért saját alapelveiket is hajlandóak megtagadni. Persze egy hiteles konzervatív liberális, a hagyományokat tisztelő, reformpárti, de a reformokat nem a múlt,a nemzeti sajátosságok eltiprásával megvalósítani akaró erőre szükség van. De hogy ez nem az MDF és az SZDSZ roncsain létrejövő szövetségből alakul ki, az szinte biztos.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok