2010. február 26., 11:242010. február 26., 11:24
Persze az ilyesmi bármely párttal előfordulhat, hiszen van az úgy, hogy a régi frusztrációk, a sorozatos kudarcok, a rövid, de dicstelen kormányszereplés megszakította hosszas ellenzéki lét miatti csalódottság nyomán elválnak a régi politikai harcostársak útjai.
Csakhogy ez a „független” frakció olyan furcsa képződmény, ami úgy van, hogy nincs is. Merthogy épp csak függetlennek nem nevezhető: a kormányzó koalíciónak is tagja, sőt a frakcióvezető Gabriel Oprea személyében minisztere is van. Úgy viselkedik tehát, mint egy létező párt parlamenti képviselőcsoportja, anélkül azonban, hogy pártháttérrel rendelkezne.
És éppen ezért jön kapóra a jelenlegi hatalomnak: a pozícióra kiéhezett, korábbi pártjukkal szemben bosszúra éhes honatyák mohóságát kihasználva kormánytisztségek felajánlásával a maga oldalára állítja őket. Mindezek ismeretében nem is tűnik annyira képtelenségnek az a felvetés, hogy a PDL tudatos aknamunkát folytat a PSD-n belül, hogy lassan, de biztosan felszalámizza a számára legveszélyesebb – mert vele gyakorlatilag azonos támogatottságot élvező – ellenfelet.
Ezáltal pedig fenntartja, sőt legitimálja azt a politikai anomáliát, amit az álfüggetlen frakció léte jelent. Mindez a parlamentarizmus, a képviseleti demokrácia megcsúfolása a házszabály joghézagainak kihasználásával a kormány hatalmának bebetonozása érdekében. Így Victor Ponta feladata szinte teljesíthetetlen: úgy kellene kibékítenie egymással a torzsalkodó PSD-s csoportokat és a duzzogó politikusokat, hogy a másik oldalról közben folyamatosan zengenek a kormánytisztségekkel kecsegtető szirénhangok. Kudarca nemcsak a PSD végét, hanem – ha a „kinn is vagyok, benn is vagyok” életérzés a PNL-s honatyák közül is egyre többet megfertőz – a valós ellenzékiség ellehetetlenülését is jelentheti.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.