2010. április 23., 11:132010. április 23., 11:13
Az egész azzal kezdődött, hogy egy francia humorista, Jonathan Lambert egy televíziós csatornán bemutatta a „román köszönést”, amikor is tenyerét a koldusoktól ellesett mozdulattal előre nyújtva, görnyedt háttal, esedező tekintettel fordult a néző felé, miközben siralmas hangon a „S’il vous plait, messiuers!” (Kérem, uraim!) szavakat motyogta.
Az még hagyján, hogy a párizsi román nagykövetség bocsánatkérést követelt az ügy miatt, de rögvest aktivizálták magukat a nemzeti önérzetében megsértett nép erői is: egy, a hangzatos Romanian National Security (Román Nemzetbiztonság) névre hallgató csoport meghekkelte az egyik legnagyobb példányszámú párizsi lap, a Le Monde honlapját, amelyre zavarosan pátoszos szöveget helyeztek el arról, hogy a cigányok nem románok, mert nem ők öntözték vérükkel a román földet a történelem során. Az öntözési technikák történetéről szóló kertészeti kisesszé, illetve az előzményéül szolgáló kabaréjelenet ismét csak rávilágít arra, micsoda ellentétek feszülnek a kisebbségek asszimilációjára törekvő államnemzeti felfogás (azaz azon elv, hogy aki Franciaországban született és él, az francia) és a valóság között. Hiszen igaz ugyan, hogy Lambert poénja politikailag a legkevésbé sem korrekt, igencsak ízetlen cigányozás, ám ő ezt talán nem is tudja.
Hiszen Romániából érkezett emberek százezreiről van szó, akik jórészt koldulásból élve pokollá teszik a francia városok lakóinak mindennapjait. Ha pedig Romániából jöttek, akkor románok, nem? Hiszen a románok is előszeretettel alkalmazzák ezt a gyakorlatot, így lehet Jenei Imrétől kezdve a válogatottban játszó csíki hokisokon át a vancouveri olimpia lézershow-ját készítő székely srácokig mindenki román, akivel büszkélkedni lehet. Ezen az alapon pedig a francia utcákon kolduló olténiai romák is románok, tetszettek volna nem románként emlegetni az Ajax egykori kiváló edzőjétől, Kovács Istvántól a Nobel-díjas Herta Müllerig mindenkit, akinek csak annyi köze van a románokhoz, hogy az ország területén született. Azért nem kicsit pikáns, amikor a kisebbségek létjogosultságát tagadó, azok felszámolására törekvő államnemzeti eszmét kitaláló franciák és hű csatlósaik, a francia példát ebben is etalonnak tekintő, „frankofón” románok esnek egymásnak az elv visszásságai miatt. Mit lehet erre mondani? Mi már csak egy pohár bort kérünk. Üsse kő, lehet francia is.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok