JEGYZET – Három évvel ezelőtt hívott fel először a testvérem azzal, hogy a Mikulás vagyok-e, mert egy leányka szeretne velem beszélni.
2015. december 02., 20:112015. december 02., 20:11
Próbáltam nem kiábrándítani unokáját, az ötéves Sárikánkat, aki ügyesen összefoglalta a mondandóját, hangsúlyozva kérései közül a fontosabbakat. Én csak öregemberesre mélyített hangon morgolódtam, egyszer rám is szólt, hogy miért nem tudok rendesen beszélni, de erre is csak krákogtam.
A lényeg, hogy megnyugodott: személyesen sikerült a kéréseit a Mikulással közölnie. Igen, a világ halad előre, már nem bízzák a lassan járó postára az üzeneteket a gyerekek, hanem direktben kommunikálnak. A következő évben jobban ment a hümmögésem, és valahogy a tudtára adtam, hogy sokat ne beszéljünk, mert a világ rengeteg gyereke vár sorára a telefonnál.
Közben ötéves lett Sárika kisöccse, és idén már ő hívta a Mikulást. Elmondta a kívánságait ő is, de bedobott egy cselt: megkérdezte, nem tudnék-e soron kívül hamarabb jönni, ha úgyis annyi helyre kell mennem a szokásos időben. Milyen hamar – kérdeztem morogva, ő pedig rávágta, hogy most. Vagyis amikor beszéltünk. Nem lehet, mondtam, és bontottam a vonalat.
Másnap a fiúka boldogan újságolta a férjemnek, hogy a nagyapja régi telefonján lehet beszélni a Mikulással. Ő jobban ért a kisgyerekek nyelvén: ámuldozott, és részletesen megbeszélték az előző napi Mikulás-dialógust. Az éles eszű Sárika viszont, aki közben már kezd kinőni a gyerekmesékből, valószínűleg ellenőrizni akarta a nagyapját, lenyomta a használaton kívüli régi telefonon az előzőleg hívott számot: nem csodálkozott, hogy én jelentkezem, elbeszélgettünk az iskolai történetekről, és hogy mikor látogat el hozzánk. Mikulásról nem esett szó.
De nemsokára csengett a férjem mobilja, majd tökéletesre sikerült Mikulás-hangon kérdezte ki a kislányt, hol lakik, milyen országban, városban és mit óhajt tőle. Vagyis megmentette a helyzetet, a testvérem pedig biztosan elmondta, hogy közben engem is felhívott azon a jó régi telefonján. Nem tudom, jövőre fog-e még hinni a kislány ebben a forródrótsztoriban, s ha igen, a kisöccsét is felvilágosítja-e, vagy sem, de kár is előre tanakodni ilyesmin, hisz mindenki átesik rajta, és talán csak egy percig fáj a hír, hogy ahány szülő, annyi Mikulás. A lényeg úgyis az ajándékokkal teli puttony.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!